Szerelmi álom

Most egy régi olasz olvasmányélményemet osztom meg. Mostanában különösen foglalkoztatnak az álmok és hogy melyik álom mit jelenthet. Hogy mennyire lehetnek hatással a jelenre vagy akár a jövőre. Azt hiszem, ez a tavalyi
hátborzongató ausztrál történet
miatt van. Amikor minden előzmény nélkül azt álmodtam, ami a Kék-hegységben történt... De az alábbi olasz történet nem ilyen rémisztő, sőt, szerintem édes :)Alberto Moravia elbeszélése alapján fordítottam.

Silvio már jó ideje aludt, amikor a telefon váratlanul megszólalt. Silvio felkapcsolta a villanyt és megnézte az órát: még csak negyed négy volt.
A telefon tovább csengett. A férfi felvette a kagylót és kérdezte: ki az?
Egy női hang felelt neki: - én vagyok az, Alina. Hát már meg sem ismered a hangom?
Silvio VIDÁMAN válaszolt: - Hogyne ismerném meg! Mikor érkeztél?
- Fél órája. Egyenesen Milánóból jöttem kocsival. Igaz, nem mehettem gyorsan, mert még bejáratós a kocsi. De amúgy egy gyönyörű, kék autó, majd meglátod!
- És merre vagy most?
- A régi barátaimnál, ott, ahol megismerkedtünk, Federicóéknál.
- Találkozhatunk?
- Persze! Különben miért hívtalak volna?
- Sokáig maradsz?
- Sajnos, nem. Holnapután indulok vissza, vagyis holnap, mert - nevetni hallotta, - holnap már ma van... De aztán visszajövök és tovább maradok.
- Akkor mikor láthatlak?
- Ebédeljünk együtt, felelte Alina.
Aztán egy hosszú vita következett a vendéglőkről, amiket Silvio sorban-sorban ajánlott, és amiket Alina ilyen-olyan okból elutasított. Végül Alina azt mondta:
Figyelj, tudod, mit szeretnék? Abban a vendéglőben szeretnék enni, ahová mindig jársz, tudod, ami közel van a lakásodhoz. Aztán ebéd után akár fel is ugorhatunk hozzád egy kávéra.
Silvio őszinte örömmel válaszolta, hogyha Alinának ez megfelel, ő nem kíván jobbat.
Alina azt mondta:
- Na jó, most hagylak, mert majd leragad a szemem. De előbb hallgasd.
Silvio figyelte a telefonon átszűrődő kis hangot. Aztán Alina azt kérdezte: - Hallottad?
- Igen, egy puszit küldtél.
- Na oké, akkor holnap!
Silvio lekapcsolta a lámpát és egy kicsit Alinára és a telefonhívására gondolt. Csak egyetlen egyszer látta ezt a szép, de kicsit különc lányt egy hónappal ezelőtti fogadáson.
Alinának, mint mindig, még aznap este vissza kellett utaznia Milánóba. Megígérte neki, hogy három nap múlva visszajön, de mindenképp ír neki. De nem is írt és nem is jött. Most, ahogy rá gondolt, Silvio észrevette, hogy szereti. Ahogy felidézte magában első találkozásuk emlékét, Silvio végül észrevétlenül elaludt.
Másnap a randevúra megbeszélt időpont előtt negyedórával hamarabb ment el otthonról és lement az étterembe. De egy lélek sem volt ott és az étterem szinte sötét volt.
Egy pincér felkapcsolta a villanyt és odalépett hozzá.
- Jó napot, doktor úr.Egyedül van?
- Nem, még jönni fog valaki, még egy terítéket kérek.
- Vár, doktor úr?
- Igen.
Silvio hozatott magának egy aperitifet, és, hogy elüsse az időt, számolni kezdte a filmsztárok fényképeit, amik a falra voltak akasztva. Miután megszámolta a fényképeket, gyorsan ránézett az órára és észrevette, hogy már el is múlt húsz perc. Hirtelen biztosra vette, hogy Alina nem fog már jönni.
Felállt és a vendéglő hátsó részébe ment telefonálni. Felhívta Federicóékat, hátha tudnak valamit Alináról, hiszen azt mondta, náluk szállt meg. Egy ismeretlen női hang azt felelte neki, hogy a lány nincs a házban.
Silvio visszament az asztalhoz, és rendelt. Igaz, nem volt éhes, de kellemetlenül érezte magát a várakozás miatt.
Már egy óra is eltelt a megbeszélt időpont óta. Végül Silvio fizetett és elment.
Ugyanazon a szűk kisutcán ment haza, amelyen a vendéglőbe érkezett. Haza érve gyorsan berohant a dolgozószobájába és felhívta Alina barátait. Az előbbi női hang megmondta neki, hogy Alina járt ugyan náluk, de épp csak megebédelt és már rohant is tovább. Silvio, míg telefonált, az íróasztalán lévő noteszre pillantott. A noteszban, amibe a szobalány a telefonbeszélgetéseket írta, volt egy olyan jegyzet, amelyből Silvió értesült egy fogadásra szóló meghívásról épp arra az estére.
El is ment a fogadásra. Épp az utolsó sor zsúfolt szalonban találta Alinát. Alina kezet fogott vele, kérdezte, hogy van, majd hátat fordított neki és visszatért a félbemaradt beszélgetéshez.
Ezután Silvió járkált még egy kicsit a szalonokban, végül szépen hazament.
És ahogy út közben végiggondolta a nap eseményeit, eszébe jutott, hogy a története Alinával két részből áll: az előzőhavi találkozásból és az éjjeli telefonbeszélgetésből.

Amikor rájött, hogy a telefonbeszélgetés csak álom volt, mindent megértett.