Megígértem, hogy fenn lesz a vers, amit pénteken írtam. Hát itt van, de tudnotok kell, hogy ez a legszigorúbb értelemben vett hangulatvers, a lelkem azóta már gyógyulóban van. Szóval annyira ne vegyétek komolyan, mert annyira keserű, hogy ha az az utolsó sor nem lenne a végén, nem is hinném el, hogy én írtam. De péntek éjfélkor tényleg így éreztem és még sikerélményt is adott, hogy versbe tudtam önteni a (nemcsak az angollal kapcsolatos, hanem az egész eddigi 2014-es) bánatom.
Éjféli hangulatvers a sötétben
"Viharzó lelkem disszonáns hangjai
engem most még aludni sem hagynak,
érkeznek a bánat s a gyász napjai:
búcsút kell mondanom álmaimnak.
Keserű csalódás az egész élet,
a boldogság csak ritkán kopogtat,
elveszítek minden lehetőséget,
s csak könnyezve keresem az okokat.
Hol csúszott el minden? Mindig kérdezem,
de a kegyetlen sors sosem felel,
válaszait talán nem is érthetem,
s hangomat végül könnytenger mossa el.
Reményeimet ellopta az angol
jövőmért zúdul könnyeim árja
bele kell törődnöm ettől a naptól,
hogy nem leszek még az "Év Ausztrálja"!
(írtam: 2014. máj. 9-én éjfélkor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése