És most, lázadásként, és hogy megmutassam, hogy bármit is állítanak a vizsgán, akkor is tudok angolul - ismét hoztam egy ausztrál érdekességet, amit a napokban fordítottam.
Még Anzac Day-hoz, a két világháborús ausztrál hősök emléknapjához kapcsolódik, ami igaz, ápr. 25-én volt, de akkor épp nem frissítettem a blogot. MOst viszont igen, hiszen látnia kell a világnak, hogy akárki akármit is mond, tudok angolul. És fordító leszek, ha addig élek is!
A különös cikket eredetiben ezen a linken olvashatjátok:
http://www.abc.net.au/news/2014-04-25/100-yr-old-cake-tells-anzac-story/5411840?WT.mc_id=newsmail
"Százéves süteményben a történelem
A Northampton RSL-nek dolgozó Elaine Chick az elmúlt három évben pontosan rögzítette a két világháborúban harcoló northamptoni katonák életét. Emléktárgyak történetét kutatta, melyeket évtizedek alatt adományoztak a Northampton RSL-nek, így talált rá egy szelet tortára is. A tortát Cecilia Barlow adományozta, akinek a férje, Alf Barlow volt a Northampton RSL alapítója és elnöke. Amikor Alf elhunyt, felesége több műtárggyal együtt a múzeumnak adományozta a tortát. Történetét azonban nem mesélte el, így végül Elaine derítette ki.
Rendőr édesapjának köszönhetően Elaine jó érzékkel kinyomozhatta az eseményeket.
- Elsőre sokan azt gondolták, karácsonyi süteményről van szó - mondta Elaine. - Egy másik elmélet szerint egy családtag küldhette a tortát. De ha megnézzük a süteményt, látunk rajta egy fehér papírt. Abban az időben ilyen papírral az esküvői tortákat díszítették. Ezért a másik lehetőség az, hogy egy katona felesége küldte az esküvő után.
A tortát sok éven át meg tudták kímélni a rovaroktól és más környezeti hatásoktól. De különleges alkalmakkor, mint pl. Anzac Day, időnként bemutatták. Mivel törékeny és morzsálódik, Elanie és csapata úgy döntöttek, lefényképezik és filmre veszik, így anélkül is bemutathatják, hogy fizikai hatásoknak teszik ki.
Ez a dokumentum értékű videó készült róla
Több órányi kutatás után Elaine el tudja mondani a sütemény történetét; a northamptoni William Harold Hanson Gallipoliba ment az első világháború elején 1915-ben, de megbetegedett. Egy nyugat-ausztráliai tengerparti városba, Fremantle-be tért vissza, hogy kikúrálja magát. Két hónapnyi szünideje alatt feleségül vette May Evelyn Keyte-t, mielőtt másodjára is visszaküldték Gallipoliba.
A tortaszeletet Northamptonból elküldték Sydneybe, ahonnan Hensont hajóval szállították Gallipoliba. Hanson magával vitte a tengeren túlra, ahol gondosan őrizte más holmiaival együtt.
Elaine úgy gondolja, hogy Hensonnak talán nem volt fényképe szeretett feleségéről és ez az esküvői tortaszelet volt az egyetlen, ami rá emlékeztette. Ezért nem fogyasztotta el soha.
A háború végén, 1919-ben Henson hazatért a süteménnyel, majd ő és felesége Northamptonba utaztak, hogy segítsenek családjuknak a farmon.
Elaine feltételezi, hogy a családi emléktárgyat May testvére örökölte, aki átruházta Ceciliára és ő adományozta a Northampton RSL-nek.
Elaine több órán át dolgozott, hogy a sütemény történetét a lehető legpontosabban rögzítse, és hogy az utókor számára is elérhető legyen."
Nos, írja ugyan a cikk, hogy sokáig meg tudták kímélni a természet elemeitől. Én akkor sem értem,hogy egyrészt hogy maradhatott meg ilyen sokáig, másrészt hogy tudta ez a régész ilyen pontosan meghatározni a történetét. Ez egyszerűen érthetetlen számomra és bevallom, amikor először olvastam, még nevettem is az egészen. Ti mit gondoltok róla?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése