Régen úgy voltam az angollal, hogy nem gond, ha nem megy annyira, hisz
nekem az olasz az igazi küldetésem. Ha az jólmegy, akkor már teljesült
is egy álmom :) ebben az is megerősített, hogy amikor Olaszországban
nyaraltunk, én voltam a család tolmácsa:D Általában eléggé otthon is
éreztem magam Itáliában, mert legtöbbször elsőre értettek és én is
őket. Amikor meg nem, akkor bosszankodtam, de a tanulásban az ilyesmi
vitt előre: megjegyeztem, hogy mi volt a gond és mire legközelebb
mentünk, jobban felkészültem, hogy minden oké legyen.
Jaj hoppá, most eredetileg az angolról akartam írni, az olaszt
részletezem később! Szóval.. míg az olasszal úgy voltam, h mindig
mindent érteni akartam benne és addig nem mentem benne tovább, míg
vmelyik nyelvtani dolog nem volt tiszta, addig az angolt elég lazán
vettem. Persze mindig is tetszett, de sohasem annyira, mint az olasz
és így nem is koncentráltam rá annyira.
De harmadéves olasz szakos egyetemistaként már más a helyzet. A ma
esti angolórámon jöttem rá, hogy ez így nem mehet tovább, jobban rá
kell kapcsolnom, főleg, ha két szakirányon szeretnék továbbtanulni!
Csakhogy nem megy olyan könnyen :( ma is csomót bosszankodtam a
teljesítményem miatt, mert egyszerűen nem megy a fejembe, hogy a
függőbeszédben ill. függő kérdésben mikor hogy kell egyeztetni az
igeidőket. A tanárnő szerint nem tragikus a helyzet; csak mivel
maximalista vagyok, rosszul érzem magam amiatt, hogy tök jól leírtunk
minden szabályt, gyakoroljuk is és mégsem az igazi még:S
Pedig függőbeszéd olaszban is van ám! És ha visszagondolok rá, ott sem
volt könnyű, csak nagyon sok gyakorlás után lett olyan egyértelmű,
mint amilyen most:D
De a beszélt nyelvben az olaszok alig használják.. és valószínű, hogy
az ausztrálok sem sokkal többet... ömm.. akkor most miért is megy a
para?:XD
Na, most elpakolom magam holnapra, mert negyed hétkor kelek :) 3+1
órám lesz az egyetemen (a +1-ről majd írok, h ezt miért így írom), de
amint tudok, jövök és frissítek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése