Szép álom - mégszebb valóság

Ezt a sztorit a Neonon osztottam meg először, de mivel a blogom itt
született újjá, most ide teszem fel. Ja és a sortöréseket majd
átállítom, mert így sokkal többnek tűnik minden, amit írok:D
Talán furcsa a cím, de ha végigolvassátok a sztorit, megértitek, miért
adtam neki ezt :)
Szeretnék megosztani egy történetet,ami egy régebbi szenvedélyemmel
kapcsolatos. De ami az álmokat és az olaszt illeti, természetesen lesz
róluk szó ebben a bejegyzésben is, mégpedig nem is akárhogyan! :)
Egy időben annyira szerettem a komolyzenét, hogy el is terveztem, hogy
zenetörténész leszek. Sokan ellenezték az ötletet arra hivatkozva,
hogy ennek nincs igazán jövője, zenetörténészként nem lehet megélni,
stb. De mivel a szüleim és a zeneiskolai tanáraim is támogatták a
tervemet - bár azért kicsit furcsállták is:D - elhatároztam, hogy nem
figyelek azokra, akik ellenezték voltak (gimis tanáraim pl.) és csak a
célra koncentrálva belevetem magam. A zenesuliban segítettek is, s egy
ideig minden rendben volt, csakhogy hamar rájöttem, hogy a terv
megvalósításához - úgymond - tényleg korábban kellett volna kelnem.
Mert az odáig rendben van, hogy könnyen megtanulom a zenével
kapcsolatos évszámokat, hamar felismerem a zeneműveket, jó hallásom és
énekhangom is van - de mindez még mindig nem elég ahhoz, hogy jó
esélyekkel felvételizzek a Zeneakadémiára. Rájöttem, hogy ezzel
kapcsolatban több a hiányosságom,mint az adottságom. A hiányosságok
mindjárt ott kezdődnek, hogy sohasem vettem eléggé komolyan a
szolfézst, ami pedig elemi dolog mindenkinél, aki zenével akar
foglalkozni. De én, akármilyen hosszú ideje si zongoráztam, a szolfézs
és az összhangzattan akkor sem ment a fejembe. Ezért, amikor
eldöntöttem, hogy zenetörténész leszek, szinte minden zeneelmélettel
kapcsolatos dolgot az elejéről kellett kezdenem. Ahha, csakhogy
bármennyire is igyekeztem, valahogy az elemi zeneelmélet nem ment
olyan könnyen, mint a zenetörténeti évszámok és a műfelismerés. A
szolfézs unalmasnak és száraznak tűnt, valahogy nem értettem, hogy
lehet egyáltalán megtanulni. A gyakorlatban sokkal jobban ment minden,
mint elméletben. Ha megkértek, hogy énekeljek el valamit, én a jó
hallásom révén pontosan arról a hangról kezdtem, mint ami a kottában
volt, vagy ahogy a cd-n hallottam, de azt, hogy milyen hangok és
milyen akkordok vannak benne, már nem tudtam megmondani - sem
szolmizálva, sem abc-s hangokkal. Legfeljebb, ha előtte bemagoltam, de
az persze nem jó módszer.
Ez az élmény nagyon sokkolt és mindig szégyenkeztem miatta a
zenetanáraim előtt. Sokaknak ez könnyen megy, ráadásul elemi dolog is,
én mégsem tudtam vele megbirkózni, bármilyen nagy tervekkel indultam
is neki.
Talán, ha egy kicsit hamarabb elhatározom és kezdetőtl komolyan veszem
a szolfézst, még akármi is lehetett volna - de csak akkor született ez
a terv, amikor 11-es voltam. És mivel nem is jártam konziba, nem volt
sok remény arra, hogy időben megtanulom azt a hatalmas anyagot, ami a
zeneakadémiai felvételihez kellett.
Ehhez jött még az is, hogy a felvételinél zongorán is sokkal nehezebb
műveket kell tudni játszani, mint amiket én játszottam. Bár játszottam
Bachot, Mozartot, Händelt és Mendelssohn Cisz-moll Gondoladalát is, -
ami azért tényleg nem egy egyszerű "darab" - még így sem voltam azon a
szinten, hogy megfeleljek a felvételi követelményeknek. Bár egy helyen
olvastam egy cikkben talán még a Fidelión, hogy azoktól, akik
muzikológia-szakra felvételiznek, nem kérnek művészi hangszeres
tudást, a letölthető felvételi követelmény mégsem erről győzött meg.
A harmadik dolog - bármilyen meglepő - az volt, hogy a felvételin
idegennyelvi szakszöveg fordítását is kérik. De legnagyobb bánatomra
nem olaszt, hanem németet vagy franciát kellett volna fordítani. Nos,
én tanultam németet sokáig, de egyáltalán nem tetszett. Főleg azért
nem, mert kezdettől rám kényszerítették (nem a szüleim, hanem az
általános suli és a gimi; általánosban azért volt muszáj németet
tanulni, mert akkor ott még nem volt angol, gimiben meg az általános
miatt, de erről majd máskor, úgyis akartam már erről is írni:D) És
mivel kényszerből tanultam, nyilván nem is mélyedtem bele annyira,
hogy komoly szakszöveget tudtam volna fordítani.
Ez a három dolog végül eldöntötte, hogy bármennyire is szép terveim
voltak, most az egyszer mégis le kell mondanom arról, hogy
zenetörténész legyek.
És bár akkor nagyon szomorú voltam emiatt, úgy érzem, ennek így
kellett történnie, nem véletlen. Hisz amikor ez 18 éves kkoromban
kiderült, még jobban rákapcsoltam az olaszra és akkor már
mégbiztosabban éreztem, hogy az lesz az igazi utam. Az olasszal
kapcsolatban valahogy szinte sosem ért kudarc, vagy ha ért, akkor
hamar kijavítottam a hibáimat és száguldottam tovább azon az úton, ami
a világ legdallamosabb és legszebb nyelvének az elsajátításához
vezetett! (szolfézsból sosem tudtam olyan könnyen észrevenni és
javítani a hibám, mint olaszból, s így sohasem tudtam annyira haladni
a szolfézzsal, mint az olasszal!)
És így, amikor 12-es lettem és gondolkoztam, mi lehetnék, ha nagy
leszek, egyszercsak eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egyetemre
mennék, olasz szakra :) ettől a gondolattól szárnyakat kaptam és, bár
tudtam, ez sem lesz könnyű emeltszintű olasz érettségi nélkül, biztos
voltam benne, hogy sikerülni fog! És valóban nem volt könnyű, sőt,
kicsit "kalandos úton" jutottam át olasz szakra, mert először magyara
vettek fel:D de végül sikerült!
És olaszosként sokkal jobban érzem, hogy megtaláltam a számításaimat
:) és azt is, hogy sokkal biztosabb jövő vár rám így, mintha
zenetörténésznek készülnék! Tehát egyáltalán nem bántam meg, hogy az
első álmom nem valósult meg, mert a helyébe egy mégszebb álom lépett.
És bármi is volt az előzménye, most azon az úton járok, amin járnom
kell, ami igazán hozzám illik. Sokat gondolok erre és az előzményekre,
és mindig rájövök, hogy jobbat tényleg el sem tudnék képzelni!
S ez az egész azt üzeni számomra, hogy egy meg nem valósult álom
mindig utat nyithat egy másik álom megvalósításának. :) ez lehet,
furcsán hangzik, de akkor is így van.
Tehát nézz mindig előre és sohase add fel! :) Egy b-terv mindig
előjöhet! Nekem ez bejött!:D