Van egy olasz ismerősöm, Ambrogio, aki filozófia szakos. Bár őt is még csak a net révén ismerem, párszor már jókat beszélgettünk skypeon meg msn-en. Remélem, egyszer személyesen is találkozunk, addig is Fb-n is bejelöltem, biztos, ami biztos. És ma reggel egy csodálatos és igaz idézetet rakott ki az üzenőfalára. Bár a szerzője nem olasz, nem is tudom, milyen nemzetiségű lehet, Ambro olaszul írta, így sokkal jobban megérintett, mintha angolul lett volna:D Jó, azért most már az angolul is egyre több sikerélményem van, de azért még mindig az olasz az igazi szerelmem. Na de nem is beszélek tovább, jöjjön az idézet, amit lefordítottam:
"Amit az ember látni képes, csak töredéke annak, ami láthatatlan. De akkor miért csak a láthatókra hagyatkozik az ember? Hiszen a lényeges dolgok mindig láthatatlanok, gondoljunk csak az életre. Láthatjuk talán magát az életet? Nem, csak egyes megnyilvánulásait vagyunk képesek érzékelni. Ahogy a gondolatok, érzelmek sem láthatók, de kifejeződésük látszik az arcokon, következtethetünk rájuk a jó tettekből vagy éppen bűnökből, amiket a világban okoznak.
Gondolkozz el ezen: minden, ami körülvesz bennünket, egyúttal a látható dolgok korlátait fedi fel, szemben a láthatatlanok végtelenségével." (Omraam Mikhaël Aïvanhov)
Ez egész hasonló ahhoz, amit "Látom, ha hiszem" c. bejegyzésemben írtam! És örülök, hogy ezt az érzést még többen is osztják!
És ha már említettem az angolt.. hmm, olyan rég tervezem,hogy írok róla, hisz ez a félév arról is szól, sőt igazán arról, mert valahogy fel kell készülnöm a szakfordító-mesteri felvételire. Nos ezt úgy próbálom továbbra is, hogy bejárok angol szakos szakfordítói órákra, ahogy az előző félévben is. És hogy rögtön két hasznos is legyen benne, kreditté is akartam tenni őket, de az utolsó pillanatban derült ki, hogy előfeltételesek és az előfeltételt csak angol főszakosként tudtam volna teljesíteni, szóval.. felvenni végül nem vettem fel őket, csak járok szak- és műfordításra is.
Amit viszont gond nélkül engedett felvenni a Neptun, az az amerikai országismeret péntekenként. Nos, hát ez iszonyú nehéz, de legalább úgy érzem, hogy a felsőfokú felkészülést garantálja. Nem si kicsit! Órákon egy szó sem hangzik el magyarul, mindent angolul vitatunk meg, teljesen, mintha külföldön lennénk. És igen, azért pár dologra rájöttem: pl. bármennyire is szerettem volna, hogy ne derüljön ki, hogy nem vagyok angol főszakos, erre esélyem sem volt, mert rajtam kívül mindenki szinte anyanyelvi szinten és profi kiejtéssel beszél angolul, bármilyen témáról ami az órán felmerül! Tanulság: egy angliai vagy ausztrál egyetemen még elvesznék, úgy érzem!:S
Viszont hogy pozitívat is írjak az angolomról: regisztráltam egy olyan nemzetközi közösségi oldalra, aminek a tagjai Teamtalkon is fenn vannak. így hangosan, mikrofonon is beszélhetek anyanyelviekkel. Már beszéltem egy brittel, kanadaiakkal meg egy kansasi sráccal is mikrofonon. Mondanom sem kell, a britet értettem a legjobban, de tegnapelőtt meglepődtem, hogy a kansasit is egész jól értettem, bár kicsit elnyelte a szavakat. Ja és azt mondta, hogy a kiejtésem inkább emlékezteti őt egy olasz lányéra, mint egy magyaréra!:D rátapintott a lényegre: beszédben és temperamentumban olasz vagyok, még ha csak képletesen is :) Ja! A brit srác meg úgy mutatott be az amerikai ismerősének, hogy: "itt van Annie Magyarországról, akinek az angolja.. hmmm.. hogy is mondjam.. érdekes!"XD ezen azóta is nevetek:D de összességében úgy érzem, tényleg napról napra fejlődik az angolom, és az egyetemi szakdolgokon kívül ezek a hangos anyanyelvi kapcsolatok és persze az ausztrál Fb-oldalak is sokat dobnak rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése