Egyik kedvenc internetes rádióm a Solo Piano Radio, ami már rengeteg zenei élménnyel ajándékozott meg, amióta 2011 februárjában felfedeztem. De Richard Goldsworthyt már azelőtt is ismertem. Az ausztrál zeneszerző zongoramuzsikájának van valami különleges varázsa. Talán az, hogy legtöbb művét a hamisítatlan ausztrál természet ihlette. Egyik legkedvesebb, elsőként felfedezett művének a részletét most nektek is elhozom. Amikor ezt hallgatom, elképzelem a lehető legkékebb, legtisztább eget; vagy a napfényt, ami csillogva visszatükröződik az óceán vízén. Richard Goldsworthy e művével még engem is megtanít látni:
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de őt (és különösen ezt a műrészletét) hallgatva úgy tűnik nekem, mintha valóban megszűnnének a határok az Ötödik Kontinens és Mo között. Úgy érzem, mintha egyszeriben képes lennék arra, amit
"Ausztráliáról írt Álom-versemben"
fogalmaztam meg: arra, hogy felülemelkedjek téren és időn - még akkor is, ha mindezt még csak a képzeletemben élem át. Ez a gondolat a fenti zenei kinccsel együtt mindig újabb és újabb erőt ad. Ezzel együtt pedig Richard Goldsworthy nagy zeneszerző példaképem, akárcsak Enya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése