2011. jún. 11. szombat
"Még áprilisban írtam, hogy egy nemzetközis barátnőmmel, Zsófival koncerten voltunk és hogy jún. 11-re is van egy, amire terveztük, h megyünk. Ééés voltunk is!!! Kicsit aggódtam, hogy a vizsgák miatt vissza fogja mondani Zsófi, de szerencsére ő is úgy volt vele, hogy bármennyire is hajrá van, egy kis pihenés mégis belefér a hétvégén.
3-ra értem be hozzá Esztergomba. Az állomáson vártak Marcival (most Marci is jött a koncertre), épp gondoltam is rá, h milyen jó lenne, ha ő is csatlakozna hozzánk, mert már októberben felfedeztem, hogy mi hárman milyen jól el tudunk hülyéskedni:D na, hát az most sem maradt el: meséltem nekik is arról, h Ausztráliában tényleg létezik egy hely, amit "Világ Végének" neveztek el, mire a következő beszélgetés zajlott le:
M: tényleg, és annak a sok óceániai szigetnek mi is a neve?
Én: Polinézia vagy Ezersziget világa.
M: Ezersziget? Mint a salátaöntet?
Én: hát persze! Onnan hozzák!XD
A koncert előtt amúgy átruccantunk Párkányba és ott ebédeltünk. Egy töröknek nevezett étterembe mentünk, de valójában még pizzát is lehetett fogyasztani, úgyhogy bennem inkább egyszerűen mediterrán étteremként maradt meg:D éltünk is a nemzetközi választékkal:O Aztán az óriás fagyikelyhes részlegbe mentünk át, ahol megint csak volt egy sztori: Marciék kivi- és eperfagyit kértek, én meg csokit. Amikor elkészültek, egy szlovák pincércsaj hozta ki és szlovákul kérdezte, h melyik kinek lesz. Legalábbis sejtettük, h csak ezt kérdezhette. Zsófi mutatta a pincércsajnak, hogy melyik kelyhet kinek adhatja, de azon nevettünk, h valójában a szlovák csaj kérdéséből a kivi szót értettük csak:D
A koncert este hétkor kezdődött az esztergomi ferences templomban. Liszt Ferenc 1867-ben írt Koronázási miséjét hallhattuk. Mielőtt felhangzott volna, hallhattunk egy kis ismertetőt is a keletkezési körülményeiről. Ebből az ismertetőből megtudtuk, hogy a zeneszerzőt abszolút nem fogadta be Magyarország, úgy kellett ismeretségek révén kieszközölnie, hogy komponálhasson egy művet az uralkodó számára. S amikor a Koronázási mise elkészült, több nagyúr, aki magyarnak mondta magát, kritizálta Lisztet, hogy túl magyaros motívumok csúsztak a misébe. Nahát! És ez miért baj egy magyar zeneszerzőtől? Hát, Nagyon úgy tűnik, hogy ez az ország már akkor sem ismerte el a tehetséget. Hiába, külföldön valahogy mindig is több lehetőség nyílt arra, hogy a magyar tehetségek érvényesülni tudjanak. S ez ma is így van. Hány neves feltaláló, orvos, tudós volt kénytelen külföldre költözni azért, mert Magyarország nem támogatta a munkásságukat? (hú, most elkezdtem erről lázadó hangon írni, de inkább most azt a részt nem teszem fel:D)
Mindenesetre, Liszt Koronázási miséjéről elmondhatom, hogy a zeneirodalom egyik csodája. Nekem legalábbis nagyon tetszett, voltak benne részek, amiket annyira átéltem, hogy még a könnyem is kicsordult. Pedig nem is vagyok Liszt-rajongó, mi lenne, ha még az is lennék!:D fantasztikus este volt, ezt a művet sosem felejtem el.
A koncert után még beültünk Zsófiék kedvenc helyére (ami így az én kedvencem is lett:D) egy üdítőre. Párszor most is szakadtunk a nevetéstől, meg amikor már a vonatomhoz mentünk (az uccsó vonattal jöttem haza), akkor is. Mintha el is felejtettük volna, hogy vizsgaidőszak van:D Kérek mégtöbb ilyen eseményt! :) "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése