A helyzet az, hogy tegnap eszembe jutottak a régi, 2011-es blogbejegyzéseim, amiket még a Neon.hu--ra írtam. Egy részüket ide is feltettem, a "2011-ben történt" címke alatt meg is találjátok. Annyira elkapott a nosztalgia tegnap, hogy szinte az egész 2011-es évet végigolvastam. És rájöttem, mi hiányzik a mostani, 2014-es ill. 15-ös Olasztráliából (a sok bejegyzésen kívül, mert tényleg alig van sajnos:S). Nos, röviden és tömören: az élet.
2011-ben még bátran mertem írni csapongva is erről-arról, de épp az a csapongás tette olvasmányossá és élettel telivé Olasztráliát. Volt ott egyetemi kalandozás, minden, ami olasz, Föld körüli levelezés, és persze Ausztrália, de nem úgy, mint most: azaz nem dokumentumfilm-szerűen, hanem fiatalos, szinte gyermeki rácsodálkozással a dolgokra. És épp ez a fiatalos lelkesedés, rácsodálkozás tette olvasmányossá és szárnyalóvá a régi Olasztrália bejegyzéseit. Pedig tavaly még épp azért akartam elszakadni ettől a rácsodálkozós stílustól, mert úgy éreztem, itt az ideje felnőni és ehhez komolyabb hangot akartam választani, a mindennapi életemet pedig már nem tartottam olyan fontosnak megosztani. Csak ismeretterjeszteni akartam, ausztrál cikkek felhasználásával. Tizennéhány ilyen (ritkán megjelent) ismeretterjesztős bejegyzés után viszont már egyre inkább azt érzem, hogy hiába írok Ausztráliáról, nem érzem otthon magam. Nem a témában, hanem.. egyszerűen saját magamnak hiányzom a saját bejegyzéseimből! Egoistán hangzik, de így érzem. Azt hittem, 25 évesen kinőttem a rácsodálkozós, ezer kérdéses korszakot, pedig nem. Az ott van bennem, még mindig, akármilyen gyerekesnek is tartottam és akármennyire is próbáltam elrejteni a komolyabb cikkek fordítása mögé. Ezen kívül még van valami, ami elválasztott a blogomtól: a bejegyzések szigorú címkézése. Persze ezt a gátat is én szabtam a komolyság és az áttekinthetőség jegyében. És épp az áttekinthetőség miatt gondoltam úgy, hogy abban a bejegyzésben, amiről már Ausztráliáról írok, nem írhatok az egyetemről, hisz (még) nem ott járok egyetemre, így ha egy bejegyzésre mégis rárakom mindkét címkét, mert mégis írtam benne mindkettőről, akkor épp az áttekinthetőség vész el, ami miatt a címkéket kreáltam. Ezért mától lesz egy címke, amibe minden belefér, ha épp olyan napom van, hogy mindenről vegyesen írok. Ez a címke a "Naplóm" nevet kapja majd és sok olyan bejegyzésen rajta lesz, amiben benne van a saját hangom, felfedezéseim, és mindenféle, ami épp eszembe jut. De a többi címkét sem tűntetem el persze (a tervek szerint, aztán majd meglátjuk), de a lényeg, hogy teret akarok hagyni a régi szárnyalásomnak.
Nnna, és most, hogy ezt a vágyamat így megosztottam, a következő napokban lesz fenn néhány ma is aktuális 2011-ben írt szösszenet. Olyanokat választottam, amik semmiképp sem maradhatnak ki a "régiúj" Olasztráliáról. Viszont azzal kapcsolatban, hogy mennyit és mikor frissülök, inkább már nem ígérek semmit:D De remélem, valamennyire be tudom hozni a lemaradást.
P.s.: azt sem tudom mondani, hogy mostantól egyáltalán nem lesz ismretterjesztős bejegyzés. Mert lesz, csak vegyesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése