Először a Sunchime-ról. Biztosan ismeritek, Dario G klasszikusa ez a szám. Délután volt a tévében egy műsor aláfestéseként és eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem. És emlékszem, mintha lett volna egy olyan feldolgozása is, ahol beleénekli egy csaj, h "I'll never let you go". Na ezt a feldolgozást kerestem a Youtubeon. Pont azt nem találtam, viszont sokkal jobbakat igen! Különösen Andrew Dringé tetszik, ezt hússzor is meghallgattam. Fantasztikus, kellemes, derűs életérzés árad belőle!
A másik, ami tetszett, az a "tropical" feldolgozása:
De Andrew Dringgel nem tudok betelni! Annyira jó, amikor ismersz és szeretsz egy számot és aztán évekkel később egy sokkal jobb hangszerelésben hallod!
Vagy amikor kiderül, hogy a tinikori kedvenc könyvsorozatodnak még mindig van folytatása! Sue Townsendtől az Adrian Mole-sorozatot úgy 12-13 éves koromban olvastam. De akkor csak az első három kötetét. És ezen a héten egy régi ismerősöm több mint 23 ezer dokumentumból álló elektronikus könyvtárában megtaláltam a folytatását, a negyedik és az ötödik kötetet! De hogy felfrissítsem az emlékeimet, az első hármat is újraolvastam. Ez az emlékfrissítés aztán nemcsak a könyvsorozattal kapcsolatos emlékeket ébresztette fel bennem, hanem a 12-13 éves korom eseményeit, hangulatait is. A 2002-es és 2003-as nyári táborokat. Az informatikus srácot, akit AZ EGYIK ILYENBEN minden áron meg akartam győzni, hogy telepítsen Windows2000-t a gépemre, mert 2002-ben a Win98 már nem az igazi. A véget nem érő hülyéskedéseket, ugratásokat. A nyaralást az unokatesóimnál, akik nem győztek csodálkozni azon, hogy tudtam megjegyezni Gigi D'Agostino angol dalszövegeit úgy, hogy akkor még nem is tanultam angolul; és ehhez kapcsolódóan a vitát az unokabátyámmal, akinek sehogy sem sikerült meggyőznie engem arról, hogy Gigi D'Agostino nem énekes, hanem DJ, ezért a dalaiban nem az ő hangját hallom! (persze ma már tudom és egyértelmű, de akkor, tizenkét évesen?!) A 2002-es piliscsabai református gyerektábort (persze nem a témája miatt,hanem mert ugyanabban az évben volt, mint amikor először olvastam Adriant. És 2002-ről egyébként sem tudok úgy írni, hogy ne említsem meg ezt a tábort). Az unokanővérem esküvőjét 2003-ban. És még ezen kívül is mennyi mindent eszembe juttattak Adrian Mole naplói! Jó néha visszagondolni a régi, gondtalanabb időkre...
De egy valamiért nagyon csodálom Adriant, még akkor is, ha csak fiktív karakterről van szó. Mégpedig azért, mert a sorozat 95 százalékában mindennap írt a naplójába! Ha Olasztráliát is ő írná, nem lennének üres napok, az biztos! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése