Olasztrália leírása

augusztus 15, 2015

Egyszerűen: hálás vagyok!

Ez most ideji, azaz 2015-ös bejegyzés :) ha esetleg megint 2011-est raknék fel, a címébe beleírom, hogy "2011-ből", ahogy eddig is. De ez most 2015-ös!

Annyira, de annyira hálás vagyok! Egyrészt, mert hosszú idő óta az ideji a legmelegebb nyár, amitől teljesen Ausztráliában érzem magam :) Bár nagyon nehéz időket éltem át ebben az évben (ami sajnos még a nyárra is kihat, mert semmi nem valósulhat meg abból, amit terveztem), ez az intenzív napfény igazán segít engem az újjászületésben. Annyira, de annyira hálás vagyok ezért a csodálatos nyárért még akkor is, ha a terveim nem valósulhatnak meg! Nem azt nézem, ami lehetett volna (sikeres vizsga Lorával, a vakvezető kutyával és azután sok kutyás találkozó és egy nyári vakvezető kutyás tábor), hanem azt, ami Loranélkül is feldobta a júliust és az augusztust.

S hogy mik, ill. kik voltak ezek/ők? Kezdem a kik kérdéssel: ikertestvérem, keresztanyuék, az ausztrálok, a tibetiek, ill. egy kanadai- és egy Sri Lankai ismerős. Igen, ez a sok ember volt képes arra, hogy a Lora nélküli nyaramat is felejthetetlenné varázsolja. Ikertestvérem a tibetiekkel és az ausztrálokkal közösen segített (erre majd kitérek egy külön bejegyzésben), a tibetiek külön is gyönyörű mantráikkal, amiket Youtubeon találtam; az ausztrálok pedig a NAIDOC Week révén, ami új lehetőséget adott nekem az Álomidő megismerésére és sok-sok fantasztikus dal beszerzésére. Egy kanadai lány pedig a vidámságával, a Sri Lankai srác (akivel skypeon is beszéltem mikrofonon!) pedig a tibetiekéhez nagyon hasonló spirituális gondolkodásával és bölcsességeivel, amiket hallgatva és olvasva újra visszatért a mosoly az arcomra. Keresztanyuék pedig egy régi vizes álmomat segítettek megvalósítani.

A mik-kérdésre válaszolva: ezen a nyáron sikerült túlszárnyalnom a 2012-es úszórekordomat; egyre többet szorgoskodtam a konyhában a kedvenc nyári ausztrál ételem elkészítésénél; keresztanyuéknál volt egy szuper gardenparty is ééés: találtam egy fantasztikus könyvet, amibe suliidőben biztosan nem tudtam volna ennyire belemerülni, így viszont még fogok arról is írni. Ja, meg felépült a Sydney-i Operaház (erről is majd később) és tandemtulajdonos is lettem!

Meglehet, idén nyáron nem voltam nyaralni, mert egyrészt a minden eddiginél húzósabb hétköznapok miatt nem volt energiám megszervezni a részvételem pár táborban. Másrészt meg mindent Lora köré építettem volna és amikor úgy alakult, hogy mégsem maradhatunk együtt, szépen füstbement minden, amit kettőnknek terveztem. De a csodába is, akkor is hálás vagyok a sok napfényért és mindenért, ami visszaadta azt az életérzést, amiről már kezdtem azt hinni, hogy már sosem tér vissza. Mégegyszer köszönöm az ikertesómnak, keresztanyuéknak, a tibetieknek, az ausztráloknak, a kanadai- és Sri-Lankai ismerősnek! :)

Nincsenek megjegyzések: