És most jöjjön a 2013-as!:D
Múlt szombaton végre megvalósult az, amiről már nyár eleje óta álmodozom: sátorozni voltunk a csolnoki tónál anyuval és a barátainkkal. Csak azért terveztük ilyen hosszasan, mert hol túl meleg volt, hol valami közbejött. Viszont a múlt hétvégén végre sem az idő, sem más program nem volt akadály, így még a nyár utolsó előtti hétvégéjét ki tudtuk használni.
A csolnoki tónak és az ottani erdős résznek szuper levegője van, és nagyon jó hangulata. Ahogy megérkeztünk kocsival, tettünk egy kis felfedezőutat, fürdőztünk a táj nyugodt hangulatában, beszélgettünk kicsit egy kedves bácsival, aki a tavon horgászott. Tűzrakóhelyet is kerestünk, mert estére sütögetés volt a terv. Ehhez fát gyűjtöttünk. Amikor már jó sok összegyűlt és a tűzrakóhely is megvolt, anyuék ugratták egymást, hogy elfelejtettek gyufát hozni:D Egy pillanatra én is bevettem, de végül előkerült a táska mélyéről. Krumplit, csirkemellet, cukkinit sütöttünk. A krumpli kalandosan sült, mert túl sokáig maradt a parázson, pontosabban nem is csak a parázsra tettük, hanem már előbb, ezért sült gyorsabban, mint gondoltuk, de mi annyi ideig hagytuk, mintha csak parázson sülne. Ezért egy része kicsit meg is égett, viszont még így is maradt elég mindenkinek :) de azért legközelebb szigorúan a parázsra tesszük!
Annyit, de annyit nevettünk! Ilyen gyerekkori sztorikat meséltünk egymásnak, meg vicces emberekről is, akik anyuékhoz járnak a boltba. De aztán ezek után már bármin nevettünk, éjfél körülig jó hangosak is lehettünk, pedig nem is ittunk:D ha mi öten (tesómmal együtt hatan, bár ő csak később csatlakozott és hamarabb el is ment) összejövünk, garantált a hülyéskedés.
Most nem volt olyan nagy szél, mint 2011-ben ilyenkor, így a sátorban sem volt hideg. Bár a többiek kicsit panaszkodtak a hidegre, én semmit sem éreztem belőle. Lehet, hogy nekem volt a legmelegebb sátorozós szabadidőruhám meg a legmelegebb hálózsákom?:D vagy ennyire sikerült odaképzelnem Jacobot is?:O Bár 2011-ben is ugyanezzel a felszereléssel érkeztem a pilismaróti sátorozásra, akkor mégis fáztam kicsit a nagy szél miatt. Olyan jó volt a természet hangjaira elaludni autózaj helyett! (L)
Vasárnap reggel elég hideg volt, nehezen is szántam rá magam, hogy "Jacob öleléséből" kimerészkedjek reggelizni. De aztán kimentem, mert már mindenki fenn volt és reggeli után megvártuk, hogy melegedjen az idő, hogy mehessünk még felfedezőútra. A fenyveshez akartunk felmenni, el is indultunk arra, de valahogy semerről sem lehetett megközelíteni. De azért így is jó nagy sétát tettünk, közben szilvát és almát is szedtünk persze azokról a fákról, amik egyik telekhez sem tartoztak. Úgy szeretem a savanyú nyárialmát! Furcsa is ez, mert a meggy pl. nem jön be nekem, pedig az is savanyú, de a nyárialma minden mennyiségben, sokkal jobban ,mint az édes!
Délutánra visszatért az igazi ausztrál hőség, úgyhogy sokat feküdtünk a napon a tónál, amikor visszaértünk a felfedezőútról. Mindannyian jól el is lustultunk, pedig sokkal több sétát terveztünk.
Szuper volt ez a múlt hétvége, jövő nyárra mégtöbb ilyet szeretnék! És olyan jó, hogy a csolnoki tó itt van a közelben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése