Olyan rég írtam már az egyetemi életemről, hogy most azt hiszem, itt az ideje :)
A legutóbbi info, amit megosztottam róla az volt, hogy önszorgalomból járok néhány órára az angol szakon. Ez így is van, csak sajnos a tervezett három óra helyett csak kettőre van lehetőségem (mindkettő ugyananál a tanárnőnél van), mert a harmadikon nélkülem is túl sokan vannak, a terem túl kicsi, a tanárnő meg.. hát.. bevallom, nem tűnt túl barátságosnak. Meg ami főleg elriasztott tőle az az, hogy ilyen beszélgetős óra és a tanárnő mindenkitől folyamatos, gyors, hangos angol beszédet vár el; amiben, mint tudjuk, én még nem vagyok igazán jó. Ugyanakkor sajnálom a dolgot, mert épp ilyen gyakorlatokra lenne szükségem a fordításon kívül. Ha ugyanannál a tanárnőnél lenne ez az óra is, akinél a két fordítás, talán nem is lenne semmi gond. Meg ha olyan teremben lenne, ahol mindenki gond nélkül elfér. Nem is értem, hogy az angolosokat, akik sokkal többen vannak, mint mi, olaszosok, miért osztják be egy 10 fős terembe, amikor vannak vagy 20-an plusz nem hivatalosan, de lennék még én is... És az a 20 fős csoport csak az egyik csoport, rajtuk kívül még van 2 ilyen csapat, két másik időpontban, de ugyanabban a kis teremben.
De, hogy pozitívat is írjak: nem ez a beszélgetős volt az első órám az angolon, hanem épp a fordításelmélet, egy hiperszimpatikus tanárnővel, akivel kapcsban már az első órán kiderült, hogy sok közös van bennünk :) és a mesterképzésen is ott lesz, szóval jövőre már ismerni fog, ha megyek! Maga a fordításelmélet is nagyon tetszik; eddig három óra volt és már az elsőn egész jól tudtam jegyzetelni. Pedig ettől azért izgultam, mert tudtam, hogy még hozzá kell szoknom ahhoz, hogy most nem olaszul, hanem angolul kell gyorsan írnom:D ami ugye ezerszer nehezebb. De most erre is edzek, így a mesterin már emiatt sem kell annyira izgulnom még akkor is, ha most úgy érzem, óráról órára bonyolódik az anyag és egyre nehezebb jegyzetelni:D de belejövök, érzem!
A másik angol, amire bejárok, az a műfordítás péntekenként. Itt színdarabokat fordítunk angolról magyarra. És rájöttem, hogy ilyen műveknél tényleg jól jön, ha a fordító tud kreatívkodni a szavakkal, pláne, ha vígjátékokról van szó. Egy színdarab egyszerűen tele van lehetőségekkel, ugyanakkor nagy kihívást is jelent. Eddig még csak két műfordítás órán voltam, az anyagot is csak tegnap szereztem meg, de amint elkészülök valamivel, elküldöm javításra még akkor is, ha nem vettem fel az órát:D egyszerűen szeretném felmérni, hogy mire vagyok képes :)
Ezek tehát az angolos híreim. Még lesznek szakdogások is, de azokat majd jövő héten hozom inkább, mert abban reménykedem, hogy akkor már több hírt tudok majd róla adni, mint most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése