Most kihagyom a hétfőt, mert majd a következő hétfővel együtt szeretnék róla írni:D Most itt jönnek a keddi élményeim:
2012. júl. 17. kedd
Ennek a napnak a délelőttjét a szálláson töltöttük és csak délután mentünk át egy hangulatos tánciskolába, aminek a közelében egy olasz étterem is volt.
Délelőtt, amikor 10 körül átmentem a szobánkból a "common roomba", egy zongora hangjait hallottam. Mivel kedd előtt nem töltöttünk sok időt a szálláson, nem is tudtam, hogy van ott zongora. De a hangját követve lépcsőkhöz jutottam és miután felmentem rajtuk, balra volt az a szoba, ahonnan a virtuóz zongorajátékot hallottam. S a zongoravirtuóz, mint később megtudtam, a lengyel Christian volt. Két saját dalát mutatta be nekünk, mindkettőnek volt szövege is. Nagyon tetszett az a virtuozitás, ahogy játszott. De a német Anne és az olasz Manuele is nagyon tehetségesek, jól zongiznak ők is. Anne percek alatt képes megtanulni bármilyen musicalt vagy bármit, akármilyen bonyolult akkordok is vannak benne! Amikor kérdeztem, mi a titka, azt mondta, csak hallja a rádióban és játsza. Jesszus, nekem meg hetekbe kerül, mire ugyanígy megtanulok vmit, ráadásul nekem még le is kell lassítanom, hogy követni tudjam és pontosan halljam a kíséret midnen akkordját, hogy utána az ujjaimba is be tudjam kódolni. Meg amikben túl bonyi akkordok vannak, azokat el sem tudom játszani, még lassítva sem; Anne meg tényleg bármit! A mázlista! Több este is volt, amikor felmentünk a zongoraszobába 10-en is és Anne kíséretével mindenfélét énekeltünk :) Annénak a zongora olyasmi, mint másnak a gitár:D
A bejegyzés címe egyébként a következő élményből jött: tudni kell rólam, hogy kreol bőrű vagyok - vagyis ahogy én hívom, még a bőröm is olasz:D és nagyon könnyen megfog a nap. A bécsi nemzetközi táborban emiatt többször olasznak is néztek, amire az Itália- és az olasz nyelvimádatom miatt különösen büszke vagyok:O Most viszont, amikor délután megérkeztünk a tánciskolába, egy kedves néni azt kérdezte: "are you from Argentina?" Ez a kérdés annyira meglepett -bár tudtam, hogy a barnaságom miatt kérdezi, - hogy a mosolygástól alig tudtam válaszolni:D de amikor mondtam, h magyar vagyok, a néni alig tudta elhinni:O ezt sosem felejtem el:D
A tánciskolában disco-táncot és keringőt is gyakoroltunk. Kb. 2órát töltöttünk ott, és, bár ritkán táncolok, jól éreztem magam. Először épp annak a néninek a fiával táncoltam, aki kérdezte, h argentin vagyok-e:D De zavarban lehetett, mert nem igazán beszélt - vagy csak az angollal volt gondja, ahogy persze nekem is:O Pedig szívesen megismertem volna egy kicsit jobban tánc közben, dehát ez az angol már csak ilyen: nem mindig tud híd lenni egy német srác és egy "olasz" (vagy argentin?:D) lány között, aki egyébként magyar, de Ausztrália felfedezése az álma, viszont még nem tudja, hogy ha ez a nyavalyás angol ilyen nehéz, hogy fogja megvalósítani ezt... de egy mázlija mégiscsak van ennek a csajnak: mégpedig az, hogy "very hardworking". És emiatt abban is hisz, hogy semmi sem lehetetlen. :)
A tánciskola után az olasz étterembe mentünk át, ahol épp Manuelével és Gretával ültem egy asztalnál. Ők, a szakértők minden ételnél megvitatták, hogyan készül, melyik tészta között mi a különbség, etc. Néha olaszul, hogy csak én értettem, néha angolul, ilyenkor a mellettem ülő észt Mari-Liis és a velünk szemben ülő litván Gluosne és magyar barátnőm is kérdezett. De hogy tudta Manuele és Greta annyi fűszer meg más kaja nevét angolul? Számomra ez még rejtély, de később biztos nekem sem lesz az:) Bár ha belegondolok, a gasztronómia azért egyelőre még olaszul sem megy olyan könnyen. Hehe:D
Mindenesetre nagyon jó kis nap és este volt a keddi is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése