2012. júl. 19. csütörtök - A CÍMRŐL NEMSOKÁRA
Ezen a napon a hamburgi fűszermúzeumot és a sportstadiont fedeztük fel. A fűszermúzeumban, amiről azt mondták, az egyetlen ilyen múzeum a világon, fűszerkóstoláson kívül megnézhettük azokat az eszközöket és gépeket is, amikkel készülnek a fűszerek. Néhányan unalmasnak tartották ezt a programot, de nekem tetszett, még akkor is, ha nem egészen hiszem el, hogy a hamburgi a világ egyetlen ilyen múzeuma. Bár csak azért nem hiszem el, mert csak négy kontinens fűszereit ismerhettük meg; és szerintem ausztráloknak is kell lenniük, ezeket viszont nem láttuk:D
A stadionba természetesen esőben érkeztünk:O de nagyon részletesen feltérképeztük, még a VIP-részlegben is voltunk, meg azon a részen is, amit csak újságíróknak és tv-seknek tartanak fenn. Még sosem volt ilyenre lehetőségem, így kiváltságosnak éreztem magam:D A sportolók öltözőjében is jártunk, ahol régi és új ruhadarabokat, ill. régi és új labdákat és más emlékeket is megnéztünk.
És hogy a bejegyzés címe miért "Lora és a magyarok"? Nos azért, mert Lora volt az az önkéntes néni, aki nekem segített a stadionban, csak ott találkoztunk vele először. Kellemes meglepetést okozott. Amikor megkérdezte angolul, honnan jöttem és mondtam, hogy Magyarországról, egy fél percre elgondolkodott; aztán elszámolt magyarul 10-ig, olyan tisztán, hogy nem is mondtam volna meg, hogy német! Meg ezt a mondókát is mondta, ugyanilyen tisztán: "piros, fehér, zöld, drága magyar föld!" Pedig ebben a mondókában is nagyon sok az r betű, de egyik sem hangzott h-nak, nagyon tisztán és nagyon aranyosan mondta! Elállt a szavam, és kicsit könnyes lett a szemem, annyira meghatódtam. Ritkán hallani, hogy valaki, aki nem magyar anyanyelvű, ilyen tisztán beszél magyarul. Lora mondta aztán angolul, hogy régen ismert egy Gábor nevű magyar srácot, tőle tanulta ezeket. Meg akartam kérdezni, hol ismerkedtek meg, de valami már megint lehetett az angolommal, mert nem értette; gondoltam, megpróbálom németül kérdezni, ha már ő is beszélt egy kicsit magyarul. Így már értette is, és mondta angolul, hogy Gábor ugyanarra az egyetemre járt, mint ő, ott ismerkedtek meg, egymásba is szerettek:D de aztán mégsem házasodtak össze, viszont sok szép emléke van Gáborról. Hogy ez a világ milyen kicsi!
És miután bejártuk a stadiont és visszamentünk a kocsikhoz, Lora úgy köszönt el tőlem: "goodbye, my sweet Hungarian friend!" Ezt sohasem fogom elfelejteni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése