2012 elején aztán ismét volt egy fantasztikus olasz-cseh-magyar tali az egyetemen. Az első napja febr. 7-én volt. És már harmadjára veszek részt ilyen talin az egyetemen, de csak ebben az évben valósult meg az az álmom, hogy már első nap egész sokat lehettem az olasz diákokkal!
Voltak köztük hárman, akiket már ismertem, ezért is volt könnyű "elvegyülni" köztük:D egyikük, egy hiperédes srác, Luciano, aki már októbeben is töltött itt pár napot, bemutatott a többieknek és ettől kezdve a középpontban voltam:D hogy miért? Mert Luciano, amikor a szakdogámról meséltem neki, nem győzött csodálni, hogy milyen szép témát választottam és hogy a fordítás tényleg nem lehet könnyű és mégis vállalkoztam rá, etc. S a többieknek már úgy mutatott be, hogy "bemutatom nektek Annie-t, a legigazibb és legtapasztaltabb olaszos lányt!" - erre a bókra aztán igazán nem számítottam, de nagyon jól esett még akkor is, ha tudom, hogy vannak azért nálam jóval zsenibbek is :) mindenesetre olaszosabban nem is fogadhatták volna azt, hogy ennyire szeretek mindent, ami velük kapcsolatos, csomót beszéltünk rólam, én alig tudtam róluk kérdezni, mert folyamatosan bombáztak kérdésekkel :) pl. kérdezték, hogy kezdtem az olaszt és mondtam, h tulajdonképpen Andrea Bocelli dalai és a róla szerzett hírek miatt (15 évesen tudtam meg, hogy írt egy könyvet, amit még nem fordítottak magyarra; na akkor határoztam el, hogy fordító leszek). Ettől nagyon meghatódtak:D
Aztán együtt mentünk be a terembe,ahol a kéthetes találkozó megnyitója volt. Egy része angolul zajlott. Az angol hallatán Luciano, aki már tudott az "olasztrál" szakfordítói terveimről, azt kérdezte: "érted, amit mond?" - "Nagyjából" - mondtam, mire ő mosolyogva: "Akkor légyszi fordíts!":D Aztaa, angolról olaszra?:O máris bedob a mélyvízbe?:D persze tudtam, hogy csak hülyéskedik, de azért jól is esett ez a megelőlegezett nagy bizalom:D
A megnyitó után már jött is az első előadás, ami az 1848-49-es olasz-magyar irodalmi kapcsolatokról szólt, nagyyon tetszett. De Luciano a végén megint hülyéskedett: kérdezte, hogy tetszett, mire én: "nagyon érdekes volt, még magyar töriből is tudtam meg olyasmit, ami meglepett. És neked hogy tetszett?" - Luciano: "tetszett neke is, viszont.. mintha a tanár úr kicsit gyorsan beszélt volna!":O Wow! Most ezt komolyan egy olasztól hallom?XD Hisz a legtöbb olasz gyorsan beszél, és ez nem csak sztereotipia, hanem saját tapasztalat is!De mindenesetre, Luciano tök jó fej!!!
Előadás után ebédelni mentünk és én persze még mindig az olasz csapattal tartottam. Míg átmentünk a HK-ba (Hallgatói Klub) enni, Laura és Luciano épp arórl beszéltek, h van egy srác (a nevét nem mondták), aki nem tudott eljönni az első előadásra, mert 39 fokos láza van, a koleszban maradt, de remélik, hamarosan lemegy a láza. Mondtam, hogy nagyon sajnálom, mert gondolom, már nagyon várta, hogy itt lehessen. Luciano meg is erősítette, hogy de még mennyire, hogy várta, azt mondta, egy Magyarországra szóló repülőjegynél szebb ajándékot el sem tudott volna képzelni! Hmm, ezek szerint ez a srác már járt nálunk - gondoltam, - de ki lehet az?
Hát ki más lehetett volna, mint Enrico! Ebédre pont befutott, akkorra lement a láza. Nem sokkal később jött, mint mi. Csak engem a többi olasz annyira lekötött, hogy nem is tűnt fel, hogy vele eddig nem találkoztam:D És mivel ilyen könnyedén éltem meg, a találkozás nem is dobogtatta meg annyira a szívem, mint gondoltam. Hiába, egy év, az egy év, akárhogy is... :) olvadozni legfeljebb csak atótl olvadoztam, hogy olaszok vesznek körül, de ettől már reggel 9 óta olvadoztam:O
Ebéd után volt még három előadás, amik közül kettő érintette az olasz identitás témáját. Kaptunk is egy kis szorgalmi "házit", hogy írjuk le róla a gondolatainkat. Ez engem nagyon megihletett, volt is róla sok gondolatom, de végül egyet sem mertem leírni, mert féltem, hogy túl komolytalanul látom a kérdést. De majd azért itt is fogok róla írni. Annál is inkább, mert két nappal később kiderült, hogy nem is hülyeség, amit gondoltam:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése