Bár pénteken azt írtam, most egy ideig nem írok az egyetemről, mert annyi csalódás ért vele kapcsban, hogy sztrájkolok, most mégis meg kell osztanom valamit. Egy időben úgy volt, hogy amiről itt a blogon írtam, az legtöbbször össze is jött, így remélem, most is így lesz. Rám férne már!
Nos arról van szó, hogy kiírtak az egyetemen egy pályázatot, aminek a keretében 2013 májusában két hétig ösztöndíjal Velencében lehet tanulni. Ezt már erre az évre is kiírták, tavaly pályáztam is, csak mivel nem volt elég jó a tanulmányi átlagom, így lecsúsztam róla. Idén viszont újra meg fogom próbálni és bízom abban, hogy a legutóbbi két félévem áltaga kijuttat Velencébe két hétre! Tavaly sokat bosszankodtam, hogy nem igazság,hogy csak zseniknek írják ki ezt a szuper lehetőséget, és olyanok, akik már voltak az egyetemmel Itáliában, kijutottak, én meg nem. Pedig annyira az én átalgaim sem voltak rosszak, bár volt benne egy 3,97-es is, valószínűleg az nem tetszett a bírálóknak. Idén viszont mindkét félévemé 4 egész valamennyi, így jobban reménykedhetek! Kérlek, drukkoljatok!
Igazából azért is reménykedem benne, mert szeretnék valami vigaszdíjat, amiért ebben a félévben mégsem államvizsgázhatok. Igen, ez volt az a dolog, amiről pénteken nem akartam írni. Hiába igyekeztem, hogy időben leadhassam a szakdogát, államvizsgázni mégsem mehetek januárban. Ennek az oka egész egyszerűen kredithiány.
Tudni kell rólam, hogy én eredetileg magyar szakról mentem át olaszra, és a szakváltási kavarodás miatt sohasem láttam egyben a kreditjeimet, mert sem az indexemben, sem a rendszerben nem szerepeltek helyesen. A program rosszul adta össze, emiatt éltem abban a tévhitben, hogy megvan a 180. De nov. 29-én hívott a tanulmányi előadóm, hogy sajnos vissza kell vonnia a jelentkezésemet az államvizsgára, mert a kötelező 180 kredit helyett összesen csak 170 van. Ez is csak velem történhet meg! Igazából igazságtalanságnak tartom, hogy a kreditmennyiség dönti el, hogy államvizsgázhatok-e, nem pedig az, hogy a szakos tárgyaimat már egytől egyig teljesítettem. Bár szakos tárgyból összesen csak 130 jön ki, ezt tudtam már régebben, csak azt hittem, hgoy a régi magyarszakom kreditjei kiteszik még azt az ötvenet, ami kell a 180-hoz. De tévedtem:S Így most nem elég, hogy az adminisztrációs hülyeségek miatt megint csúszom egy félévet, még azt sem tudom, mi a szöszt vegyek fel februárban. Azt hiszem, angolon nézek majd valamiket, lehetőleg olyanokat, amik nem vizsgásak. Az angolozás úgyis tervben volt továbbra is, igaz, nem egészen ilyen formában, dehát veszteni talán nem vesztek azzal semmit, ha nemcsak bejárok az angolokra önszorgalomból, hanem még kreditté is teszem őket:D Igen, ezt így is lehet nézni, viszont azért ott van bennem, hogy milyen jó lett volna most januárban álamvizsgázni annál is inkább, mert igencsak megdolgoztam azért, hogy időben leadjam a szakdogát. Ha kicsit előbb kiderül, hogy gond van a kreditekkel és emiatt még rá kell húznom egy félévet, akkor nyugodtan feladhattam volna a szakdoga-dolgot nov. 10-én, ahogy mérgemben egyébként is mondtam ilyet és akkor tényleg csak jövő áprilisra adtam volna be. Persze azzal megint csak nem vesztettem semmit, hogy most adtam be novemberben, legfeljebb az idegeskedést spóroltam volna meg magamnak, ha tudtam volna, hogy hiába adom be most, január helyett így is úgy is csak júniusban engednek államvizsgázni.
Dehát mostanában mindig közbejön valami olyankor, amikor már azt hiszem, célba értem. Éppen ezért most már olyasminek kell történnie, ami arról győz meg, hogy jó oldala is van ennek az egésznek. És ha ez a velencei álomlehetőség összejönne, az pont egy ilyen meggyőző érv lenne! Nagyon drukkoljatok, kérlek! Ez az utolsó reményem az elveszett egyetemista önbizalmam és az egyetemi élet iránti lelkesedésem visszaszerzésére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése