Néhány bejegyzésben már említettem az első Students of the Worldös ausztrál levelezőtársamat, Calt, akivel tavaly nyáron leveleztem. Most csak azért említem meg újra, mert ma van a születésnapja:D Attól függetlenül, hogy 22 mail után eltűnt, sokszor gondolok vissza rá és néha olvasgatom, amiket írt, mert tényleg. Tetszett a széleslátókörűsége és hogy minden ausztrálos kérdésemre nagyon részletesen válaszolt. Beszélgettünk suliról, filmekről, még időutazásról, történelemről és földrajzról is; ja, meg a napelemes házakról, amik arrafelé elég gyakoriak. Én, mint Ausztrália távoli felfedezője, rácsodálkoztam arra, amikor arról írt, hogy telente háromszor még hó is esik ott, ahol ő él; egészen addig csodálkoztam, míg kiderült, hogy a Kék-hegységben él, ahol Ausztrália más tájaival ellentétben tényleg gyakoribb a hó. Mindenesetre a Kék-hegységet a mai napig nagyon különlegesnek tartom és annyira tetszett, hogy Cal épp ott él, hogy titokban "kék-ausztrálként" emlegettem őt. Nagyon reméltem, hogy sokáig fogunk írogatni és jobban megismerhetem; de amikor 2011 aug. végén eltűnt, annyira szomorú lettem, hogy még verset is írtam róla. Ennek a 2011. aug. 24 és 25 között kreált versnek a középpontjában főleg Cal, a tőle szerzett infók és eddigi ausztrál ismereteim állnak, de persze Cal megismerésének az előzményei sem maradhatnak el, így az elején megjelennek a 2011-es nyári vágyaim is. Íme életem leghosszabb verse!
Nyári álom
Sokáig nem tudtam, mihez kezdjek nyáron,
Mert ahogy kitört a szünet,
eltűnt minden közelinek vélt barátom.
A nyár nagy részét a négy fal között töltöm,
ami olyan nekem, mint valami börtön.
Társaságra vágyom és élni szeretnék,
bárcsak újra az egyetemen lehetnék!
De távol még a nap, mikor újra ott lehetek,
s újra átélhetek felejthetetlen perceket.
De addig mit tegyek? Hisz olyan a négy fal
mint egy valódi börtön,
Keresek hát valakit
A Students Of The Wordön!
S ezzel az ötlettel kezdődik egy álom,
melynek valóságát május óta várom.
A májusi álom júliusban valóra vált,
az internet közelebb hozta Ausztráliát!
Új-Dél-Walesből érkezett az ausztrál üzenet,
a küldője pedig Cal,
ki e tájon született.
Cal volt az egyetlen a szép Déli Földön,
ki válaszolt nekem Students Of The Wordön!
E kedves ausztrál a kék-hegységi Oberonban él,
ahol a kontinens legtöbb pontjánál hidegebb a tél.
Hogy ez mennyire így van, íme kiderül
az alábbi példából,
mely nem jutna eszünkbe
a napfény hazájáról.
Az ott élőknek nem ismeretlen a hó,
s hogy ez milyen meglepő! Arra nincs is szó!
A hóban persze nem osztozik egész Ausztrália,
Csak tél idején a Kék-hegység s a messzi Tasmania.
Levelezni Callal valóságos álom,
bár sose ébrednék fel,
ez minden kívánságom!
Jöhet time travel, zene vagy történelem,
"kék-ausztrálom" mindig gyorsan ír nekem.
Egy történelmi városba jár ő iskolába,
ami Oberontól nincs messze, csak félórára.
Ez a város Bathurst, hallhattunk már róla,
rég Macquarie kormányzó
volt az alapítója.
Bathurst itt város, ám Torontóban utca,
ez sem lehet véletlen, mindenki tudja! :)
Egy valami van csak, mi néha kissé lehangol,
mégpedig az, hogy nekem még lassan megy az angol.
De ez semmiben sem akadályoz engem,
így még napelemekről
is vígan leveleztem.
19 napig élt ez a szép álom,
de múlt szerdán eltűnt a "kék-ausztrálom"...
Nem tudom, hogy mi történt, de már nagyon aggódom,
ezért éjjel-nappal nézem a postafiókom.
Bár ne ért volna véget soha az álom!
bárcsak most is tartana még,
így ismét nem tudom, mihez kezdjek nyáron,
de egy angol kérdés most a távolba száll:
"I'm calling you, sweet Australian, where you are?"
(Írtam: 2011. aug. 24. és 25. közöött)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése