Összehoztam egy kis összefoglalót a 2011-es évemről, hogy minden lényegeset egyben lehessen látni. Ilyet 2012-ről is olvashattok jan. 11-énél. Két részben teszem fel 2011-et, az első rész januártól júniusig tart. 2011 elég vegyes év volt, nézzük csak:
2011 Január: ekkor még teljesen biztos voltam benne, hogy 2011 két legnagyobb kedvencem, Olaszország és Ausztrália éve. Hogy miből gondoltam ezt? Egyszerűen történelmi okokból. Ugyanis 2011-ben volt 150 éves az egységes Itália, az 1901-ben kikiáltott Ausztrál Államszövetség pedig a 110. évfordulóját ünnepelhette. Gondoltam, nem lehet véletlen, hogy ez a két évforduló ugyanarra az évre esik. Ezért hatalmas reményekkel vágtam neki 2011-nek.
De sajnos már januárban nagy csalódás ért: az egyetemen két vizsgám is csak hármasra sikerült, ami miatt alaposan kiábrándultam a saját teljesítményemből. És ez még nem minden... Épp január 11-én, az egyik vizsgám után tudtam meg, hogy szeretett Ausztráliám nagy bajban van: a túlzott esőzések miatt Queensland államban (fővárosa a magyarok körében is népszerű Brisbane) árvíz tombol, több, mint 20ezer házkerült víz alá, a lakosokat menekítik, ahogy csak tudják, de ennek ellenére sokan el is tűntek. Na ettől kezdve igazi világvége-hangulatom volt, de bevallom, elsősorban nem az embereket féltettem, hanem Ausztrália különleges, pótolhatatlan élővilágát, ami épp az emberek miatt került veszélybe! Az aggodalmaimon az sem segített, hogy tudtam, az árvíz - egyértelműen - nem terjed ki az egész kontinensre. Tudtam, hogy a Nagy Korallzátonyt viszont igencsak érinti és ez nem hagyott nyugodni. És főleg, hogy az eső csak esett és esett, az árvíz átterjedt Victoria államra is és a hírekben még jan. 25-én is azt hangoztatták, hogy még további esőzések várhatók. De az ausztrálok nem is lennének igazi ausztrálok, ha ettől függetlenül nem ünnepelték volna meg jan. 26-án az Ausztrália Napot, amit a rádióikon keresztül tudtam követni. Na igen.. Úgy látszik, nincs az a tragédia, amin az ő "No worries!"-életérzésük ne kerekedne felül.
2011 Február: ennek a hónapnak az elején - nem az én hibámból - véget ért egy ötéves barátság. Elég nehezen dolgoztam fel, de igazából már 2010-ben is voltak jelek, amik ezt sugallták sajnos. Hát így alakult.
De ezen kívül 2011 februárja egy nagy kérdéssel is indult: vajon átvesznek-e az egyetemen magyarról olasz szakra, vagy sem? Már megvolt hozzá az ötven olasz kreditem a professzorok engedélyével és egy különlegesen szép tanszékvezetői ajánlással együtt - februárban már csak a dékáni válasz miatt izgultunk, de nagyon :) kétségbeestem, amikor még febr. 8-án sem érkezett válasz. De aztán febr. 11-én valóra vált az álmom :) amikor megtudtam a fantasztikus hírt, legalább egy percig nem tudtam megszólalni és könnyeztem az örömtől. Hatalmas kő esett le a szívemről :) A másodév második félévét tehát már olasz főszakosként kezdhettem!
De 2011 februárjához tartozik még valami, akarom mondani: valaki. Ez a valaki nem is lehetne más, mint Enrico, akiről azt hittem, ő az igazi, ő az az olasz pasi, akiről már 17 éves korom óta álmodozom. Hát, február végére végül is sikerült megértetnie velem, hogy nem, nem ő az!:O De az ő ismerettsége ettől függetlenül örök emlék marad.
Ami pedig Ausztráliát illeti: bár februárra az esőzések jórészt abbamaradtak, jött más, ami miatt még mindig nem lélegezhettek fel az ott élők. Február elején ciklon söpört végig ugyanazon a queenslandi területen, amit januárban elöntött az ár. Nyugat-Ausztráliában pedig bozóttűz tombolt. Alig tudtam elhinni, amikor a híradóban hallottam mindezt, majd megszakadt a szívem... Igen, tudom, ez már tényleg Ausztrália-fanatizmus felsőfokon, de nem tehetek róla...
2011 Március: e hónap 17-e Olaszországban nemzeti ünnep volt, amit, bár szintén lelkesen követtem az olasz rádió révén, azért annak jobban örültem volna, ha személyesen is ott lehetek. De sajnos erre nem volt lehetőség. Igazából furcsa is volt, hogy az anyanyelvi olasz tanáraink nem szerveztek nekünk valami jó kis tanulmányutat mondjuk a 17-ei hétre. Nem akarok telhetetlen lenni, de én a helyükben biztosan szerveztem volna vmit ;) bár egyikükkel már többször beszéltünk olaszországi tanulmányútról és ő mesélte, hogy már többször próbálkoztak, de a diákok többsége anyagi okokra hivatkozva nem tudott részt venni benne... igen, ez mondjuk ismerős, engem is mindig mindenki ilyen érvekkel beszél le, ha szerveznék valamit...
Na de vissza a vidám dolgokra: márc. 28-án megszületett - először csak a Neon.hu oldalon - Olasztrália! Azt tudtam, hogy az olasz és ausztrál élményeim otthona lesz (ezért is kapta ezt az együttes nevet), de azt nem, hogy közel egy évig fogom vezettni a neon.hu oldalon. Arról pedig végképp nem is álmodtam, hogy ennek a bolondos blognak a révén olyan különleges embereket ismerhetek meg, mint Szani és JD. Az ő ismeretségük igazi ajándék, amit nem tudom, hogyan köszönhetnék meg. Bár a blogom vidámnak indult, azért volt néhány nehéz érzelmes bejegyzésem, amit könnyek között írtam, de Szani és JD kommentjei mindig visszaadták a mosolyom. Segítettek abban, hogy máshogy lássam a dolgokat és el tudjak igazodni az érzések erdejében. Szani és JD, nagyon nagyon köszönöm nektek! És Szani, neked külön köszönöm, hogy megalájkolod Olasztráliát és mindig erőt adsz a folytatásához!
2011 Április: megszületett
életem első akrosztikonos verse Ausztráliáról.
Az egyetemen pedig tartottam egy nagysikerű kiselőadást Velencéről olasz országismeret órán. Hiába, egyszerűen csak jó volt a könyv, amiből készültem rá!:D és április valahogy az egyetemen szerzett barátaimhoz is közelebb hozott, mert a sulis életen kívül egy szuper szombatot is együtt töltöttünk.
2011 Május: a hónap elején érzelmi viharok minden mennyiségben... nehezen dolgoztam fel, hogy az ikertesómnak lett egy fantasztikus barátja, akivel egy hónapos ismeretség után Mallorcára utazott egy hétre. A májusban kezdődött irigykedésem azóta is tart és csak akkor lesz vége, ha nekem is lesz egy barátom, akivel én is boldog lehetek.
Május vége felé fedeztem fel a StudentsOfTheWorldöt, a nemzetközi mélezős oldalt, aminek nagyon örültem: gondoltam egy új lehetőség arra, hogy "közelebb kerüljek" szeretett Ausztráliámhoz. De később, mint tudjuk ez az oldal szép és kevésbé szép napokat is szerzett nekem az év során.
2011 Június: az egyetemen egy újabb vizsgaidőszak, ami.. hát jobban is sikerülhetett volna, bár a legtöbb gondom főleg azzal a vacak fonetikával volt... De a fonetika hármason kívül egy másik nyelvészeti tárgyból még ötöst is sikerült szereznem :) azt a napot sosem felejtem el!:D És persze azt sem, hogy a csoptársaimmal két vizsgára is közösen készültünk fel, hülyéskedve, igazi barátokként, ami nagyon sok erőt adott.
Mindjárt folytatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése