2011 Július: egy nagyon kellemes, Debrecen közeli rokonoknál töltött melegrekordos hét után visszacsöppentem az itthoni hétköznapokba. De júl. 22-én olyasmi történt, amire nem is számítottam: Caltól megkaptam életem első mailjét Ausztráliából!!! Ettől kezdve már nem is láttam olyan szürkének a szervezetlen nyaramat és Cal révén napról napra közelebb éreztem magam Ausztráliához.
2011 Augusztus: ismét tettem egy frissítő rokonlátogatást, a hónap végén pedig tesómékkal sátorozni mentünk, ami szuper volt. Viszont ami Ausztráliát illeti: Cal még a hónap elején eltűnt, és amikor a hónap vége felé
megírtam egy versben a róla szóló nyári sztorit
egy napra rá bejött a képbe Chris, akivel kapcsban augusztusban még nem is sejtettem, mi vár rám:D
2011 Szeptember: kettős dilemmával indult. Az egyik az volt, hogy vajon hogyan állítsam össze az egyetemi órarendem úgy, hogy még jó is legyen:D a másik pedig az, hogy merjek-e válaszolni Chrisnek, nem fog-e ő is eltűnni... Az órarend végül úgy ahogy sikerült, (bár nem lett tökéletes), és végül Chrisnek is válaszoltam akkor, amikor Szanitól kaptam egy égi jelet. Ez a jel pedig egy cikk volt, amiből megtudtam,hogy 2011-ben Melbourne nyerte el a világ legélhetőbb városa-címet és a 10-es listán még rajta kívül 3 ausztrál város szerepel! De ami azt illeti, Szani sem él rossz helyen, hisz 2011-ben Toronto lett a negyedik :)
Szóval válaszoltam Chrisnek és így a szeptember lett 2011-ben a legszebb hónapom (aki csak most kapcsolódik be, a blogom "Mailezés a Föld körül"-címkéje alatt megtalálja az egész álomsztorit..:) meg a végét is:D
2011 Október: olasz diákok jöttek az egyetemre, akik révén két szuper partyzós estét élhettem át :) Chris mégokt. elején igazán Chris volt, aztán egyre nehezebb lett vele:D
2011 November: november elején két hetes hallgatás után hirtelen elkérte a postacímem, amit én hirtelen meg is adtam neki, de ha visszafordíthatnám az időt, nem tenném meg mégegyszer... Sőt, ha lehetne, kitörölném a mailfiókjából, úgy, ahogy 2012 január elején a sajátomból minden vele kapcsolatos dolgot...
Életem legszebb ausztrál élménye egyébként sem Chrishez kapcsolódik, hanem egy csodálatos ausztrál benszülött énekeshez, akit a misztikus 11. 11. 11-én fedezhettem fel :)
De novemberben sajnos egy hatalmas csalódás is ért az egyetemen: kiderült, hogy nem fog indulni olasz szakfordítói képzés az alapképzés után. Így napról napra kérdezgettem, mi lesz így a nagy fordítói álmommal? Hisz már 15 éves koromban eldöntöttem, hogy olasz szak- vagy műfordító szeretnék lenni, hát az nem lehet, hogy ne valósuljon meg!
2011 December: karácsony előtt, ahogy kutattam a jövőmet, felfedeztem egy nagyon jónak ígérkező fordítói lehetőséget. A Debreceni Egyetem olyan szakfordítói képzést írt ki, amiben egyszerűen minden benne van, az irodalmi nyelvtől a politikai és jogi nyelven át az orvosiig, tényleg minden! Egyetlen kis gond van vele: mégpedig az, hogy nem olasz, hanem angol. De lehet, hogy ez nem is gond, hanem jel? És akkor lehetséges lenne, hogy Ausztrália tényleg vár engem? :)
Ebbe olyan álomszerű belegondolni.. De úgy tűnik, tényleg bármi megtörténhet. Ha államvizsga után tényleg elvégezném ezt a sokoldalú angol fordítói képzést (persze nem rögtön, hanem előtte letennék egy középfokút angolból, mert az a képzés egyik alapfeltétele), a nyelv révén egész biztos, hogy minden eddiginél közelebb kerülnék a szeretett Ötödik Kontinenshez. Csak az a nagy kérdés, hogy vajon szeretem-e annyira az angolt, mint Ausztráliát?XD
Hát 2011 sok különös emléken kívül végül ezt a nagy kérdést is itthagyta nekem:D de erre szerintem csak úgy kb. 2012 októberében fogok tudni válaszolni. Akkor ugyanis már nyelvsuliba fogok járni angolra, mert a nyelvvizsgát mindenképp le szeretném tenni. Aztán, ha megvan, utána még eldönthetem, hogy tényleg megyek-e Debrecenbe vagy sem. A lényeg, hogy mindig csak előre!
És igen, ez az, amit 2011-ben tanultam: ha egy álmod nem valósul meg, az utat nyit egy másik álmod megvalósulásának. :) Még egy ok, amiért sohasem szabad feladni! Mindig,mindig csak előre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése