Olasztrália leírása

január 06, 2013

Egyetemi panaszáradat, már megint - vagy még mindig?:S

Nem, ez már nekem túl sok! Ahha, már megint panaszkodom, pedig már nem akartam, de ha nem teszem, mégjobban megőrülök. Hiába lett 2013, hiába fogalmazom meg elseje óta mindennap, h új év, új lehetőség, hiába hallgatom mindennap
Mark Schultz: All thing's possible (minden lehetséges
c., ausztrál rádió révén felfedezett dalát - a kegyetlen, igazságtalan élet gondjai akkor sem hagynak békén.

Tegnap este 11-től éjfélig nem tudtam elaludni, mert azon rágódtam, hogy hiába teljesítek jól az egyetemen, hiába adok bele mindent, fejre is állhatok, akkor sem jutok ki ösztöndíjjal Velencébe, ebben az évben sem! És tudjátok, miért nem? Mert a drágalátos Tanulmányi Osztály nem hozta át időben a kreditjeimet magyar szakról, így néhány tárgyat nem vehettem fel időben, így hiába sikerültek ötösre, az előző két féléves átlagaimban nincsenek benne pont azért, mert a drágalátos TO miatt a drágalátos Neptun nem engedte meg, h felvegyem őket akkor, amikor ott volt az ideje! Így csak papírom van róluk, h ötösre sikerültek, de sem az Indexemben, sem a Neptunban, sehol nincsenek dokumentálva! Pedig ha dokumentálva lehetnének, ha a Tanulmányi Osztály annak idején komolyabban vette volna azt az átkozott kreditátvitelt, akkor 3,95-ös és 4,2-es átlag helyett mindkét félévem átlaga legalább 4,5-ös lenne és vígan mehetnék Velencébe, ahogy a többi zseni! Ez a legnagyobb igazságtalanság, hogy hiába dolgoztam 3évig lelkiismeretesen, hiába hoztam ki magamból mindig a maximumot, ilyen adminisztrációs szarságok miatt mégsem élvezhetem a kemény munkám gyümölcsét!

A saját teljesítményem kijuttatna Velencébe és ezt tudom. Csak az az átkozott Tanulmányi Osztály, na aaaaz nem tudja! És így nem is juttat ki, mert azoknak ott fogalmuk sincs semmiről, csak azért vannak, hogy megkeserítsék a keményen dolgozó diákok életét!

Csak tanulok, tanulok, tanulok és tanulok. Nap, nap után; mindenért ötször annyit dolgozom, mint mások. Azért is megtettem mindent, hogy a szakdogát időben le tudjam adni, hogy jan. 29-én államvizsgázhassak végre és megszabaduljak a Neptunos, TO-s kínoktól. De a TO még ebbe a tervembe is belerondított: "nem engedhetjük addig államvizsgázni, amíg a kötelező 180 kredit helyett Önnek csak 170 kreditje van. Az államvizsgára való jelentkezését vissza kell vonnom, a hiányzó 10 kreditet kérem gyűjtse össze a következő félévben." Ahha, és előbb nem lehetett volna szólni, mondjuk még nov. 15-e (szakdoga-leadási határidő) előtt? Akkor talán nem güzültem volna úgy, mint a hülye,hogy leadjam időben, mert tudtam volna, hogy ráér, mert államvizsgázni a tervezett 2013 helyett úgyis csak vmikor 2040-ben fogok. Talán... de még az sem biztos, mert lehet, h a Tanulmányiosztályon akkor már nem fogják elfogadni a 2012-ben írt szakdogámat és újat kell majd írnom. Még akkor is, ha az illetékes professzorok elfogadnák, nem fog számítani, mert csak az számít, amit a TO meg a Neptun mond. A szabály az szabály. De csak addig, amíg a diákokba kell belekötni. Amint róluk van szó, a szabályok mindjárt jelentőségüket vesztik. Ha ez nem így lenne, akkor
- a kreditjeim is időben átkerültek volna a megfelelő helyre, az olasz szakomra,
- cécó, szenvedés és kérvények nélkül fel tudtam volna venni időben mindent, amihez hivatalos olasz szakosként jogom lett volna,
- és így az átlagomba is beleszámíthatott volna az összes ötös,
- így nemcsak Velencébe juthattam volna el az egyetemmel, hanem még kredithiányom sem lenne,
- mert mindent egyben láttam volna, nem lett volna minden össze-vissza, ahogy most volt és tudtam volna követni, h hány kreditem van.

Jesszus, ez túl jól, túl logikusan is hangzik, hát miből gondolom, hogy megtették volna? Le is esett volna az aranygyűrű az ujjukról, ha nem törik össze az álmaimat, ha nem tesznek értelmetlenné mindent, amin eddig dolgoztam, ugye?...

Nincsenek megjegyzések: