Az egyik legnagyobb olasz írónak, Alessandro Manzoninak van egy könyve, ami egy iszonyúan bolond pasiról, "Veneranda úrról" szól, aki általában csak a lényeget nem akarja megérteni, de általában pont ő érzi úgy, hogy az emberek értetlenek körülötte:D ebből aztán furcsa és vicces beszélgetések születnek. Az egyik ilyet lefordítottam, és most meg is osztom :)
"Veneranda úr megállt egy emeletes ház kapuja előtt, nézegette a sötét ablakokat és többször füttyentett, mintha hívni akarna valakit. Egyszercsak az egyik harmadik emeleti ablakon kihajolt egy férfi.
- Kulcs nélkül van? - kiáltott le a férfi az ablakból.
- Igen - kiáltottt Veneranda.
- És a kapu zárva van? - kérdezte a férfi az ablakból.
- Igen, zárva.
- Akkor ledobom önnek a kulcsot.
- Minek? - kérdezte értetlenül Veneranda.
- Hát, hogy kinyissa a kaput.
- Rendben - kiáltotta Veneranda, - ha azt akarja, hogy kinyissam a kaput, dobja csak le a kulcsot.
- Egyáltalán.. magának be kell mennie a házba?
- Nekem nem, mit csinálnék én ebben a házban?
- Hát nem itt lakik? - kérdezte az ablakon kihajoló férfi, aki most már egyre kevésbé értette a dolgot.
- Én nem - kiabálta Veneranda.
- De akkor miért kéri a kulcsot?
- Hát, ha maga azt akarja, hogy kinyissam az ajtót, a pipámmal mégsem tudom kinyitni, nem gondolja?
- De én nem akarom, hogy kinyissa - kiáltotta a férfi az ablakból, - csak azt hittem, maga is itt lakik. Hallottam, hogy fütyült.
- Miért, mindenki fütyül, aki itt lakik? - kérdezte Veneranda, még mindig kiabálva.
- Ha éppen nincs kulcsuk, akkor igen! - kiáltott a férfi az ablakból.
- Hát, nekem pont nincs kulcsom! - kiabálta Veneranda.
- Megtudhatnám, miért kell annyira kiabálni? - kérdezte egy harmadik férfi, a ház első emeletéről. - Maguk még aludni sem hagyják az embert!
- Azért kiabálunk, - magyarázta Veneranda, - mert az a másik a harmadikon van, én meg az utcán és ha halkan beszélnénk, nem értenénk egymást!
- Dehát maga mit akar? - kérdezte a morcos férfi az első emeletről.
- Kérdezze meg attól a harmadik emeleti fickótól, mit akar - mondja Veneranda. - Mert én még nem értettem meg: először le akarja dobni nekem a kulcsot, hogy kinyissam az ajtót, aztán mégsem akarja, hogy kinyissam, aztán azt mondja, ha fütyülök, akkor biztosan ebben a házban lakom...Szóval nem értem.. Tényleg, maga is szokott fütyülni?
- Hogy én? Fütyülni? Nem szoktam, miért kellene fütyülnöm? - kérdezte meglepetten a férfi az első emeletről.
- Hát, csak mert ebben a házban lakik - mondja Veneranda - Na mindegy, tőlem aztán akár még fütyülhet is, engem nem izgat.
Azzal Veneranda biccentett, s morgolódva továbbállt, hogy ő bizony nem érti ezeket a bolond embereket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése