FB: a nemzetközi kapcsolatok tárháza

Bevallom, nem szeretem a FB-t, mert folyamatosan azt hallom, hogy az embereket annyira behálózza, hogy azonkívül már máshogy nem is tudnak kommunikálni. Nem egy olyat hallottam, hogy a 9-12 éves kisgyerekek is éjjel-nappal a FB előtt ülnek. S ha találkoznak az osztálytársaikkal, akkor sem szóban beszélnek, hanem fogják az okostelóikat és szemtől szemben chatelnek a Face-en. Úgy biztos sokkal élvezetesebb...:S Ez nem kamu, tényleg van ilyen sajnos.

Én sokáig épp azért nem akartam regisztrálni oda, mert elegem lett abból, hogy sokan elvárják, hogy fent legyek, viszont élőben meg alig keresnek. Egyik ismerősöm is kérdezte, hogy fent vagyok-e, mert akkor tarthatnánk a kapcsolatot. Csakhogy a vicc a dologban, hogy ő épp itt dolgozik Dorogon, nem is messze onnan, ahol lakom. Szóval egyszer-kétszer azért szerintem fel tudna jönni hozzám, ha akarna, és nemcsak a FB az egyetlen kommunikációs lehetőség. Ha pedig ő mégis úgy gondolja, akkor az elég szomorú. Mindenesetre élőben azóta sem keres. Viszont ha fent lennék Face-en, még kevesebben keresnének és ezt nem akarom.

Tavaly szeptemberig úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy én regizzek Face-re, valami nagyon különleges dolognak vagy különleges embereknek kell lenniük ott. Olyanoknak, akikkel a távolság miatt egyelőre még egyébként sem tudnék élőben talizni, így tényleg a Face az egyetlen lehetőség a kontaktolásra.

Kik is ők? Nanná, hogy ausztrálok! ;)

A FB-nek sok rossz mellett az a jó oldala, hogy az IWIW-vel ellentétben nemzetközi. De mégjobban hangzik, ha úgy írom: interkontinentális. Vagyis sok más mellett sok ausztrál oldalra is be tudnék lépni, ill. lehet, h hamarabb találnék ausztrál levelezőtársakat, mint pl. a Students Of The Worldön, ahol 18-ból csak ketten válaszoltak, de ők is hamar eltűntek...

De végül tavaly szeptemberben pont a Students Of The Worldön megismert Chris miatt adtam meg magam és regiztem. Viszont abban biztos voltam, hogy nem leszek fenn sokat, mert annyira nem tetszett. Ki sem töltöttem az adatlapom, és az igazság az, hogy még Chrisnek sem szóltam, h fenn vagyok, az egész regisztráció egy fellángolás volt csak akkor, amikor tesóm beírta Chris teljes nevét és ott is megtaláltuk őt.

Azóta nem is léptem be. Megvoltam nélküle és miután januárban megszakadt a kapcsolat Chrissel, de FB-s mailek még mindig jöttek, törölni is akartam magam. De csak halogattam, halogattam. De épp ezen a héten jött egy mail a kedvenc melbourne-i blogom szerzőjétől, hogy létrehozott egy FB-oldalt Ausztráliáról és hogy mindenkit szeretettel vár. És emrt a blogját imádom, kíváncsi voltam az FB-oldalra is.

És ugyanazon a napon egy másik titokzatos mailt is kaptam:D egy norvégiai barátnőm hozzáadott annak a nemzetközi tábornak a FB-csoportjához (ICC), amiben 2009-ben vettem részt.

Gondoltam, ők tényleg nem közeliek, és tényleg a FB az egyetlen lehetőség, hogy tarthassam velük a kapcsolatot. És ki tudja, talán a nemzetközi csoport révén, amibe Anikó meghívott, még azt az olasz pasit is megtalálom, aki a táborban tetszett:D De a viccet félretéve: lehet, hogy semmi rossz nem lenen abban, ha időnként ránéznék a FB-re, főleg, ha ezeket a hasznos dolgokat (pl. levelezés angolul, interkontinentális kapcsolatfelvétel) aknázom ki rajta.

Így végül tegnap megadtam magam és - szeptember óta először - újra beléptem. Angolul írtam pár infót magamról az adatlapomra, meg böngésztem az ICC üzeneteit. Ja, meg felíratkoztam az ausztrál oldalra is, így most a hírfolyamomban megjelennek a frissítései :) nem is oyan rossz ez az FB, mint gondoltam!:D

Bár sosem leszek FB-fan vagy függő, jó, hogy van még egy hely, ami kicsit közelebb hozhatja a világot és benne két kiemelt kedvencemet: Itáliát és Ausztráliát :)