Na megint megszegtem az ígéretem és nem fejeztem be az álomépítésem történetét.. de most itt vagyok és folytatom :) Az idézőjelek azért vannak, mert a most következő sorokat már tavaly decemberben ill. most januárban megírtam, most csak kiegészítettem.
Ugye ott hagytam abba, hogy szakfordítói képzésre szeretnék jelentkezni az alapképzés után. Innen folytatom:
"Igen ám, csakhogy... tavaly novemberben úgy tűnt, hogy nem fog indulni olasz szakfordítói képzés az alapképzés után. Így napról napra kérdezgettem, mi lesz így a nagy fordítói álmommal? Hisz már 15 éves koromban eldöntöttem, hogy olasz szak- vagy műfordító szeretnék lenni, hát az nem lehet, hogy ne valósuljon meg!
Teljesen összetörtem.. Pláne, hogy decemberben kaptam még egy sokkoló hírt.
December 7-én kiírtak egy pályázatot az egyetemen egy kéthetes velencei kurzusra, ami jövő májusban lesz és az olasz, mint idegennyelv tanításáról szól. Mivel a három év alatt még sohasem voltam egyetemi úton Itáliában, gondoltam, megpróbálom, nincs vesztenivalóm. Kitöltöttem én is a pályázati űrlapot, amin kérdezték a szakot, évfolyamot, az utolsó két féléves tanulmányi átlagot és hogy voltam-e már ösztöndíjjal külföldön. Ezen kívül egy rövid bemutatót is kértek olaszul az olasz szakról (hogy felmérjék a nyelvhelyességem meg ilyenek). Ezt a bemutatót különösen nagy szeretettel írtam és a lehető legválasztékosabb olaszságommal fogalmaztam :) ezzel nem is volt gond, erre öt pontot kaptam, meg arra is kaptam pontot, hogy nem voltam még ösztöndíjjal külföldön. De ami mégis lehúzta az eredményem, az sajnos az uccsó két féléves tanulmányi átlagom volt: az egyik 3,97 (ami pedig majdnem négyes és csak azért nem lett jobb, mert másodév első félévében 17 órám volt hetente és bármennyire is igyekeztem, nem tudtam mindenből jó jegyet szerezni..), a másik 4,29. És mivel csak 10-en mehetnek, én emiatt nem vagyok köztük. Ha mondjuk az egyik 4,35 lenne, a másik meg 4,45 pl. akkor nem lenne kérdés, hogy beválasztanak. De így szó sem lehetett róla (tegnap délben írták ki a nyerteseket és én a 10-ből tizenharmadik vagyok.) Persze a nyertesek között négyen is vannak, akik már voltak Itáliában az egyetemmel, csak jobb az átlaguk az enyémnél! Igazságtalanság, hogy nincs esélyem velük szemben!
Évek óta mondogatják nekem, hogy nem lehet mindig mindenből ötöst szerezni, főleg egyetemen és ne keseredjek el, ha valamiből nem sikerül a jó jegy. És akkor tessék! Most életem egy nagy lehetőségéről maradok le pont amiatt, hogy nincs mindenből ötösöm! A zsenik meg mehetnek, akik már egyébként is voltak!
Egyszerűen képtelen vagyok ezt feldolgozni. A világvégét 2012-re jósolják, de én most úgy érzem, már itt van. Összetört az álmom. Úgy érzem, hiába igyekeztem mindig mindent megtenni, minden hiábavaló volt. Az olaszt pedig mindig is szerettem, különben nem mentem volna olasz szakra. A legnagyobb hiányosságom talán az, hogy bármennyire is szeretem, nem vagyok zseni és így becsúsznak néha rosszabb jegyek is... De akkor is miért történik ez? Miért kaptam pont most, harmadévben egy olyan jelet, mintha rosszul választotttam volna?
Mert az, hogy sem a fordítói képzés, sem egy olaszországi lehetőség nem jön össze nekem, az valahogy olyan, mintha azt sugallná, hgoy rossz helyen vagyok. Ami azért sokkoló, mert a három év alatt sosem éreztem, hogy rosszul választottam volna, az álmaimnak éltem és úgy tűnt, meg is valósulnak. De most?...
A 2011-es decemberi napjaimat ezek a gondolatok határozták meg. De aztán, decemberben, ahogy kutattam a jövőmet, felfedeztem egy nagyon jónak ígérkező fordítói lehetőséget. A Debreceni Egyetem olyan szakfordítói képzést írt ki, amiben egyszerűen minden benne van, az irodalmi nyelvtől a politikai és jogi nyelven át az orvosiig, tényleg minden! Egyetlen kis gond van vele: mégpedig az, hogy nem olasz, hanem angol. De lehet, hogy ez nem is gond, hanem jel? És akkor lehetséges lenne, hogy Ausztrália tényleg vár engem? :)
Ebbe olyan álomszerű belegondolni.. De úgy tűnik, tényleg bármi megtörténhet. Ha államvizsga után tényleg elvégezném ezt a sokoldalú angol fordítói képzést (persze nem rögtön, hanem előtte letennék egy középfokút angolból, mert az a képzés egyik alapfeltétele), a nyelv révén egész biztos, hogy minden eddiginél közelebb kerülnék a szeretett Ötödik Kontinenshez. Csak az a nagy kérdés, hogy vajon szeretem-e annyira az angolt, mint Ausztráliát?XD
Hát 2011 sok különös emléken kívül végül ezt a nagy kérdést is itthagyta nekem:D de erre szerintem csak úgy kb. 2012 októberében fogok tudni válaszolni. Akkor ugyanis már nyelvsuliba fogok járni angolra, mert a nyelvvizsgát mindenképp le szeretném tenni. Aztán, ha megvan, utána még eldönthetem, hogy tényleg megyek-e Debrecenbe vagy sem. A lényeg, hogy mindig csak előre!"
Hát végül ez volt az a terv,amivel a 2011-es évet kezdtem. De a következő bejegyzésből, - amit január 31-én írtam, - kiderül, hogy ez csak az első verzió volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése