Ahogy hétfőn ígértem, most fényt derítek arra, hogy miért nem felvételiztem ebben az évben a mesterszakra :) azt hiszem, ezt a sztorit is több részben fogom feltenni:D
Ugye a blogom címében benne van, hogy álomépítő vagyok. De mi is az álmom (azon túl persze, hogy eljussak Ausztráliába)?
Nos.. az egész 2005-ben kezdődött:D 15 éves koromban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én szakfordító leszek. Mégpedig olasz nyelvterületen. Ezt az ötletet az adta, hogy már régebb óta szerettem Andrea Bocellit és ahogy olvasgattam róla, megtudtam, hogy 2000-ben írt egy önéletrajzi könyvet. Na, ezt azonnal el szerettem volna olvasni. Igen ám, csakhogy magyarul nem jelent meg. Kicsit szomorú voltam, mert nagyon meg szerettem volna ismerni Bocellit, de nemcsak úgy, ahogy az újságok írnak róla, hanem közelebbről is, de tudtam, hogy ez csak akkor lehetséges, ha egyszer elolvashatom a könyvét. Ennek pedig csak egy módja van: ha megtanulok olaszul és ha már "perfect" vagyok, lefordítom!
Ez egy hatalmas álom. De ahogy elhatároztam, egyre többet hallgattam a dalait és egyre jobban hatalmába kerített az olasz nyelv szépsége. Bocelli dalainak a hallgatását hamarosan követte az olasz tévé felfedezése; 2005 nyarán szinte mindennap bekapcsoltam és napról napra úgy éreztem, küldetésem van ezzel a csodálatos nyelvvel.
Ebben aztán az is megerősített, hogy 2005 szeptemberében ellátogattunk Velencébe anyuval és a keresztszüleimmel. Felejthetetlen élmény volt (erről majd bővebben az itáliai élménybeszámolóimnál) és úgy jöttem vissza, hogy tele voltam olasz tervekkel.
A legintenzívebben 2006-ban kezdtem el az olaszt, akkorra tudtam olyan könyvet szerezni, amivel autodidakta módon is könnyű tanulni. A könyvet valójában a bátyám találta a neten; egyik legnagyobb ajándék, amit tőle kaptam :) Attól kezdve minden szabadidőmet az olasznak szenteltem. Suliidőben már jóformán hétfőtől a pénteket vártam, hogy újra és újra belevethessem magam. A suliban angolt és németet tanultam, de akkor még az angol sem tetszett annyira, mint az olasz.
2009-ben, amikor felvételiztem az egyetemre, egy kedves barátnőm tanácsára le is tettem egy középfokút. Emiatt sokan csodálnak, pedig valójában csak a könyv volt jó, amiből egyedül tanultam, meg persze neten szereztem pár olasz ismerőst, akik szintén sokat segítettek. Ami pedig tényleg megkönynítette, az a nyelv és ország iránti szerelmem.
Az egyetemen is azért mentem olasz szakra, hgoy jobban megismerhessem Itália kultúráját, történelmét, és hogy gazdagíthassam az olasz szókincsemet, hisz olasz szakon szinte az összes órát olaszul tartják. És apropó szókincs: van egy tárgy, ami különösen vonzott. Ez pedig nem más, mint a fordítástechnika!
Különböző témájú szövegeket fordítottunk: irodalmi, művtöris, történelmi-politikai, időnként még egy kis műszaki fordítás si volt. Magyarról olaszra is fordítottunk újságcikkeket, bennem pedig napról napra nőtt a vágy, hogy egyszer profi fordító lehessek. Ez pedig úgy valósulhat meg, ha a hároméves alapképzés után elvégeznék egy fordítói mesterképzést is.
Hm.. de eltelt az idő... most itt félbehagyom a sztorit, mert mindjárt kezdődik a délutáni irodalomtörténet szemináriumom (ahha,most is itt vagoyk az egyetemen:D) De este v hnap jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése