A most következő bejegyzés jan. 31-én született. A régi blogomon persze ez is megjelent, de biztos kevesen láttátok, így most megosztom itt is, hisz felejthetetlen része az álomépítésem történetének. Nem is írok hozzá, nem is veszek el belőle, úgy olvashatjátok, ahogy akkor írtam. Csak egy kis magyarázat az elejéhez: az "elkésett házidogá"-nak, amiről az elején írok, az a története, hogy első félévben ütközött két órám és az egyiket annyira elfelejtettem, hgoy csak vizsgaidőszak legvégén jutott az eszembe; és csak akkor írtam meg rá egy szemináriumi dolgozatot, egy délután alatt:O ezt egy pénteki napon elküldtem értékelésre (jobb később, mint soha:D), de hétvégén nem jött hír róla. Innen már írok róla ebben a bejegyzésben, de a bejegyzésnek valójában nem is ez a lényege. A lényege ennél sokkal felejthetetlenebb!
2012. január 31. kedd
"Amikor tegnap reggel felkeltem, még nem is sejtettem, hogy egy olyan napra ébredtem, ami megajándékoz egy leírhatatlanul csodálatos hírrel!!!
Na de menjünk szép sorjában, először leírom az előzményét, ami annyira nem csoda, de megtörtént:D Szóval mivel egész hétvégén, sőt még tegnap egész nap sem jött semmi hír az elkésett házidogámmal kapcsolatban, felhívtam azt a barátnőmet, aki szinte mindennap ott van az egyetemen, függetlenül attól, h vannak-e órái v vizsgái (ahha, talán ő még nálam is fanatikusabb, de szigorúan jó értelemben!). Elmeséltem neki a házidogás sztorit és megkérdeztem, látta-e tegnap a házidoga címzettjét, vagy tud-e vmit róla. Kiderült, hogy utoljára egy hete látta és nem tudja, mikor lesz elérhető. Ez a hír persze nem derített fel, viszont a barátnőm csengő hangja annál inkább: már rég hallottam ilyen vidámnak! És hogy miért volt ilyen vidám? Erről mindjárt, csak előtte még leírom, h kb. öt perc alatt kiötlöttük, hogyan léphessek mégis kapcsolatba a tanárral, úgyhogy még aznap este meglett a jegyem is. Hármast kaptam, amiben szerintem két dolog lehet benne. Az egyik, hogy az uccsó percben adtam be a dogát, a másik, hogy az ideji félév témája nem az volt, ami a tavalyi félévé, s bár a mailben megmagyaráztam, miért írok a tavalyiról, mégis jobban elfogadta volna, ha az idejiről írok. Tanulság: ha ütköznek az óráid, mindenképp keresd fel még félév közben a tanárt, akihez nem tudsz bejárni és beszéljétek meg a dolgot!:O Mindenesetre a négyes átlag még így is megvan, =(ha jól számoltam), szóval még mindig noooparaaa!
És akkor most megosztom a fantasztikus hírt, amit tegnap kaptam, de előtte.. előtte szeretnék idézni "Blogbarátnőm" egyik kommentjéből, amit a 2011-es összefoglalómhoz írt:
"Egyebkent ami az almodat illeti, talan tenyleg most Ausztralia var rad. De idovel ez ugyis kiderul.
Az pedig, hogy 2012 mit iger, azt nem tudhatom. De egy biztos! Neked csupa jot;) Jol kezdodott jol fog vegzodni!:) "
Nos, 2011 novemberétől, amikor úgy tűnt, végképp semmi remény sincs arra, hogy olasz szakfordítói képzés induljon nálunk, tényleg azt hittem, hogy ez egy jel, hogy Itália helyett jobban vár Ausztrália, mert úgy tűnt, csak az angolra lesz lehetőség 2012-ben. De végül tegnap üzent Itália is, hogy mégiscsak szeretne engem!:O
Ugyanis, amikor tegnap el akartam köszönni a barátnőmtől, ő hirtelen ezt mondta: "ja, és hogy azért valami jó hírt is mondjak: meg van hirdetve a honlapunkon a szakfordító és tolmács mesterképzés, a tanárival együtt!"
Alig tudtam megszólalni, nem hittem a fülemnek, hirtelen csak ennyit tudtam kérdezni: "biztos... biztos, hogy... nem értettél félre valamit?" "Nem nem, tegnap született a döntés, és már fenn is van a honlapon, nézd csak meg!"
Remegő ujjakkal beírtam a címünket. És igen, tényleg ott volt a hír a főoldalon, jan. 30-i dátummal! Háromszor is elolvastam, de még akkor is alig tudtam elhinni, az örömtől könnyezve mutattam meg anyunak, aki szintén majdnem elsírta magát :)
Ez tényleg egy valódi csoda, mert erre a döntésre már senki sem számított, tavaly november óta még a tanárszakra is alig volt remény, a fordítóira meg végképp nem! Novembertől mondogattam, hogy valami csodára lenne szükség ahhoz, hogy biztos jövőm lehessen. 2011 novemberében még nem is sejtettem, hogy 2012 el fogja hozni ezt a csodát, aminek épp a legjobb barátnőm lesz a hírnöke!
Most már méginkább hiszek abban, hogy a lehetetlen nem létezik, minden lehetséges! Már nem félek attól, hogy mi lesz a jövőm, mert tudom, hogy teljesülni fog mindaz, amiről már 15 éves korom óta álmodom! Éljen 2012 a Lehetőségek Éve! Szani! Igazad volt! :)
Hát.. mit is mondhatnék? Csodák igenis léteznek! 2012 jan. 30-ától újra hiszek bennük!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése